Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban 29 Rómába. Fecht küldésének okai között volt a successio biztosítása: ha felszentelik, visszatérve püspök, majd érsek lehet. Nem lett: mindjárt Bornholmnál hajótörést szenvedett, és vízbe fúlt. Az uralkodó küldött egy példányt a pápának az új liturgiából, a „Vörös könyv”-bői.119 Az egyházi rendtartás átalakítása után ugyanis az istentisztelet rendjében is közelíteni akarta az eltérő felfogásokat, ez alkalommal is az egyházatyákra támaszkodva. Az Olaus Petri „Svéd misé”-jén alapuló liturgiát ezért 1576-ban felváltotta a „Liturgia svecanae ecclesiae catholicae et orthodoxae conformis”. A kétnyelvű kiadvány erős tiltakozást váltott ki. A stockholmi lelkészek, élükön Angermannusszal, írásba foglalták kifogásaikat. A liturgiát bíráló uppsalai professzorok közül kettőt a király maga elé idézett, és arra kötelezte őket, hogy nyilvános vitán védjék álláspontjukat. A disputa színhelye Per Brahe gróf120 stockholmi háza lett, időpontja 1577 januárja. A „Vörös könyv” védelmét az uralkodó Laurentius Norvegusra bízta. A király nagy vásárokon is érveltetett az új liturgia mellett, az azt ellenzők vezetői sürgős vidéki feladatokat kaptak. így történt akkor is, amikor februárban a rendek képviselői Stockholmban gyűltek össze. Nyitóbeszéde végén a király szólt nekik: kézfeltartással jelezhetik, elfogadják-e az új istentiszteleti rendet. Elfogadták, de a jelen levő lelkészek megbeszélésbe kezdtek. A tanácskozásukra bement a király, Per Brahe és Laurentius is, a polgárok és a parasztok pedig panasziratokat készítettek a lelkészek életviteléről, és a tized nem fizetésével fenyegetőztek a Liturgia el nem fogadásának esetére. Az ellenzőket ismét Martinus Gestricius vezette. Őt Kari herceg püspöke, a strängnäsi támogatta, aki a megállapodás aláírásakor (február 16.) kijelentette: a Liturgia az egyházmegyének csak azon a részén érvényes, amelyik nem része a herceg területének. Az öt fő ellenzéki, köztük Angermannus meggyőzésére a király előbb Martinus Gestriciusék révén, majd személyesen eredménytelenül tett kísérletet, mindőjükkel éreztette nemtetszését (Angermannus például Álandra került). Egyháztörténetében Andrén egyházmegyénként tekintette át az uralkodói nyomásra elfogadott Liturgia használatát. Az uppsalaiban hivatal- vesztés járt, ha nem alkalmazta a lelkész - ketten önként lemondtak. A linköpingi püspök hazatérvén ismét ellenzéki lett, nem erőltette az alkalmazást. Skarában, úgy tűnik, egyetlen esettől eltekintve nem volt ellenállás az új renddel szemben. A vásterásiban az udvari prédikátorból lett püspök vizitáción ellenőrizte az alkalmazást, néhányan hivatalukat vesztették, Dalarnában még évek múlva is kritizálták az új istentiszteleti rendet. Växjöben sem az érvényesítés, sem az ellenállás nem lehetett heves. Az áboiban általában készséges volt a lelkészség az új liturgia elfogadásra, a gondot inkább a latin és svéd nyelvű szöveg alkalmazása jelentette a finn nyelvű gyülekezetekben. Más volt a helyzet a strängnäsi egyházmegyében. Jakob De la Gardie édesanyja - éppen az ő megszülésébe halt bele 1583-ban. (Katarina Hansdotter apja egy volt szerzetes, anyja egy volt apáca.) 1]í| Régebben a borításával indokolták az elnevezését, utóbb a benne található rubrumokkal. 120 A grófságot Erik honosította meg a királyságban, kontinentális mintára, részben azért, hogy féltestvérei, a hercegek kiemelkedő helyzetét viszonylagossá tegye. Az első gróf Per Brahe (1520-1590) lett, akinek édesanyja, Margareta Eriksdotter, Gusztáv testvére volt. A grófnak Hosius és XIII. Gergely is írt leveleket.
