Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
27 Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban Bona Sforza örökségét azonban Nápolyban zár alatt tartatta II. Fülöp. Az uralkodónak a gyarmati kereskedelem biztonságos fenntartása és a németalföldi harcok miatt mind több hajóra, valamint a hajóépítéshez szükséges anyagra és szaktudásra volt szüksége, és szeretett volna támaszponthoz is jutni Németalföld hátában. E szükségletei kielégítésére Skandinávia alkalmasnak mutatkozott - eltekintve a két királyság evangélikus jellegétől. A svédországi uralomváltással e jelleg módosulása vagy módosítása is elképzelhető lett. 1572-ben új káplán érkezett Katalin szolgálatára. Martinus Cromer katekézisét, amelyet magával hozott, az egyház a király parancsára megvizsgálta, és 1573-ban elutasította. Ám az uralkodó alkut ajánlott Rómának: ha a királyné küldötte megkapja úrnője számára az ismét kért disz- penzációt, katolikusok ténykedhetnek Svédországban a rekatolizáció érdekében, ő maga pedig kész hivatalos kapcsolatot létesíteni a pápával.108 Az ajánlatot elvetették, a lengyel katolikusok nem Északon kerestek maguknak királyt, a Birgitta-ház tulajdonjogának rendezetlensége109 sem tett jót Róma és Stockholm kapcsolatának. A viszony mégis hamar megélénkült: 1574 nyarán néhány hétre Stockholmba érkezett (nemesnek öltözve) Stanislas Warszewicki. A lengyel jezsuita visszatérvén beszámolt feljebbvalóinak a királlyal folytatott beszélgetéseiről,110 és közölte: a svéd király bizonyos feltételekkel visszaállítja a régi egyházi szertartásokat. A legfontosabb igénye az, hogy az esetleges ellenállás miatt lassan haladjanak, ragaszkodik továbbá a két szín alatti áldozáshoz, az anyanyelvű miséhez és a papi nősüléshez. Warszewicki, aki később a királyné és fia, a trónörökös káplánja lett, azt javasolta, küldjenek egy svédül tudó jezsuitát az országba. 108 Andrén, 1999.168. p. i°9 A religio catholica svédországi fenntartásának központjaként működő ház Olaus Magnus halálával védelmező nélkül maradt. Unokatestvérei, a már említett Magnus Laurentii és testvére, Olaus nem tudták megakadályozni, hogy IV. Pius a házat a Szent Mária Magdolna Nővéreknek adja. A király XIII. Gergelyhez fordult, és Stanislaus Hosius segítségével elérte, hogy a tulajdonjog ismét a vadstenai kolostoré lett. A pápa a ház oltalmazójául Hosiust rendelte, igazgatójául az Olaus Magnus néven ismertté váló Olaus Laurentiit. Garstein, 1992. 88-91. p. A kardinális halála után a ház ismét a nővérek tulajdonába került. A Birgitta-ház 1537 és 1580 közötti történetéről részletesebben lásd HILDEBRAND, Emil: Den svenska kolonien i Rom under medeltiden. In: Historisk Tidskrift, 1882. 211-260. p., 254-258. p. 110 Ezek tárgya a megigazulás, az áldozás, az apostolica successio, az egyházatyák tekintélye, a szertartások, a holtakért való könyörgés, az ereklyék és a szentek voltak, ld.: Andrén, 1999.169. p.
