Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban 25 gyilkosságokra”,99 majd Laurentius érsek titokban összeadta a királyt és gyermekei anyját, Karin Mánsdottert. 1568 júliusában az ünnepélyes házassági és koronázási szertartások keretében Karin, egy börtönőr leánya Catharina regina, a kis Gustav Eriksson a trón örököse lett - a hercegek, valamint az arisztokrácia jelentős részének távollétében. A féltestvérek, Johan és Kari fellázadtak, Erik szeptember végén a foglyuk lett. Az új király megkoronázására a következő nyáron került sor. A kb. háromnegyed milliós100 királyság urát a sietség és a pénzhiány miatt az 1561. évi koronázásra készített tárgyakkal ékesítették,101 letakarva Erik nevét. A következő bő két évtized belföldi történései a király, a Kari herceg és a nemesség (különösen az arisztokrácia) által alkotott erőtérben alakultak, de Erik haláláig (1577) számolni kellett a kiszabadítására irányuló összeesküvéssel is.102 A legveszélyesebb külső fenyegetést Moszkva támadásai jelentették. Az új svéd uralkodó hercegként megfordult egyebek között Londonban, Antwerpenben, Danzigban, Vilniusban, Rigában és Révaiban.10» Házassága, a fogságban olvasott könyvek és a franciaországi polgárháború egyaránt erősíthették az egyház helyzete iránti érdeklődését. Volt, aki a luteránusságát felületesnek tartotta,104 sokat vitáztak arról is, tényleg kato- lizált-e a hetvenes években. Az uralomváltás alkalmat adott az öreg Laurentius érseknek arra, hogy a Gusztáv és Erik által jóvá nem hagyott egyházi rendtartását elfogadtassa. Szövegét a király több helyütt átalakította és 1571-ben megerősítette, helyreállítva a hét egyházmegye Gusztáv király által megváltoztatott középkori rendszerét is. A papoknak 1572-ben írásos esküt kellett tenniük arra, hogy igazodnak a rendtartáshoz, amelyet azonban a király Petrus Michaelis 99 A háború közepette három arisztokrata fiatalt a király elleni összeesküvéssel vádoltak meg, a vizsgálat során mások is gyanúba kerültek. Erik letartóztatta Svante Sturét, az 1520-ban meghalt kormányzó, Sten Svantesson („ifj. Sten Sture”) fiát, a gyerekei közül pedig Nilst és Eriket, valamint más arisztokratákat. 24-én állítólag néhány darabonttal berontott Nilshez, megszúrta, majd megölette. A várból távozóban összeakadt Beurreusszal, őt is megölette, majd eltűnt. Más forrás szerint a profosz ezt követően közölte, hogy némelyeket a király parancsára ki kell végezni, ekkor halt meg egyebek között Svante Sture és Erik Svantesson. 100 A becslés alapja a stettini békét követő, 1571. évi adóztatás fennmaradt anyaga. Az új svéd történetben közölt számítás például 670-840 ezer közöttire teszi a lélekszámot. Harrison-Eriksson, 2010. 494. p. 101 Kivéve a koronázási láncot, amelyet ekkor alkalmaztak először. A király püspökök és az országtanács támogatásával parancsba adta, hogy Eriket veszély (azaz szöktetése) esetén méreggel, fojtással vagy sebzéssel meg kell ölni. A fogoly hányatott sorsáról: Larsson, 2006. 186-194. p. Az érsek, valamint a strängnäsi és a västeräsi püspök aláírásával is megerősítette: ha Erik visszahelyezésére felkelés tört ki, az új királynak joga van őt kivégeztetni, ld. erről: ANDRÉN, 1999.160. p. Egy 20. századi csontváz-elemzés szerint Erik halálát mérgezés okozhatta, ld. például HARRISON-ERIKSSON, 2010. 413. p. ‘°3 A legismertebb utazása a londoni (1559, Erik nevében előadta egy Erzsébettel kötendő házasság tervét). >04 Andersson, I[NGVAR]: Sweden and the Baltic, in: The Counter-Reformation and price Revolution 1559-1610. Ed.: Wemham, R. B. Cambridge, 1968. (The New Cambridge Modern History III.) 412. p.
