Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fejes János - Kőszeghy Miklós: Rajtunk a Vízözön - Egy ősi történet új funkcióban?
38 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) meg az egekben. Ezt a képet újabb (héber) idézet erősíti meg bennünk,64 65 tovább fokozva a már amúgy is felfokozott hangulatot. A folytatás a vihar által okozott pusztulás és rettenet megjelenítője, amelyben az emberiség halála, és haláltusájában a bűnbánat momentuma is feltűnik. A versszak zárása azonban furcsán bizakodó és lemondó egyszerre: a kárhozatra ítélt embereknek azt kívánja, lássák meg az igazságot, és térjenek meg saját, pogány isteneikhez. A genezisi történet rendjéből kilépve egy későbbi idézet folytatja az ítélet hirdetését,6s amely egyben az utolsó héber szövegrészlet a műben. A fennmaradó három versszak az égből alázúduló vizek hatását tárja elénk. Három igazán érdekes motívum tűnik fel e három versszak közül az elsőben: a Vízözön mindent romba döntő erejét Róma feldúlásához, Éva árulásához és a boszorkányok máglyájának tüzéhez hasonlítja. Az első két eseményt azonos sorban olvashatjuk, látható, hogy mindkettő olyan horderejű kataklizma a vallás és világtörténet szempontjából, amelyek még érzékletesebbé teszik Isten haragjának erejét. A boszorkányokra vonatkozó szakasz pedig ennek a súlyos katasztrófának a tisztító hatását hivatott felidézni, amely szerint hiába pusztult el a világ, van még lehetőség az élet újrakezdésére. A világ újrarendeződése és Isten második teremtő munkája (a következő versszak) után azonban a zárás sötétebb képet fest (záró versszak): röviden érezhetjük azt a kétségbeesést, amelyet a bárkán utazók érezhették. Istenben való bizalmuk és erejétől való félelmük azonban egyetlen percig nem lankad. The Strom Still Rages Inside: A történet elmesélésének utolsó szakasza a rendkívül beszédes és sokatmondó tizenegyedik dal. Az első és harmadik versszak a vihar tombolását részletezi utolsó alkalommal. A korábban említett kétségbeesettség érzését Jónás példájával erősíti meg, illetve a vihar hosszára is utal (negyven nap és negyven éjjel). A közbeékelt fél versszak két sorával visszautal a vihar kezdetére, amikor a bárka a víz szintjével együtt felemelkedett. A negyedik szakasz segélykiáltásként hangzik fel a bárkából, amelyben a magukat elveszettnek érző emberek segítségért kiáltanak Istenhez, hogy elárvult életüket mentse meg. A dal záró versszaka talán a legmegindítóbb momentum az egész album felfokozott és érzelmektől telített forgatagában: kórus (talán az angyalok kara) szól Istenhez, hogy vezesse a kiválasztott túlélőket szárazulatra. A történet záró szava pedig, lezárva az angyalok imáját és az elbeszélést, az ismert Amen formula. Az utolsóként felcsendülő, tizenkettedik Rainbow (The Resurrection) szavak nélkül idézi fel az ismert befejezést, címében egyesítvén egy ószövetségi jelképet (szivárvány) és egy keresztényt (feltámadás). III/3. Oral History A történetet tehát megismertük, ahogyan az Orphaned Land „megénekelte” a fent elemzett tizenkét dalban. A rendkívül gazdagon újragondolt történet azonban nem egyszerűen csak egy feldolgozás. Motivációik és a zenekar bemutatásakor említett mögöttes gondolatok azok, amelyek miatt igazán jelentős és érzékletes művet mondhat magáénak a zenekar. 64 Gén 7:11. 65 Gén 9:6.
