Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
20 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) B. A különös: „cenobium Vastenense [...] iám patet trucidatum” Az 1540. évi vizitáció a kolostort is súlyosan érintette. Diariuma szerint „in festo Pentecostes venit ad Vastenas regius superintendens et nuntius regis et dominus Henricus episcopus Arosiensis”. A vizitálók egyebek között elrendelték a svéd misét, lemondatták a confessort („resignavit pater [...] officium confessoris coactus per praedictos dominos”), utódját a konvent azonnal meg is választotta (Teljes egyetértésben.). Ezt követően Norman és Henrik bementek a sekrestyébe és összeírták a kolostor relikviáit, kelyheit stb.76 Ezután már csak évi egy bejegyzés került a diáriumba. Az utolsó 1545- ből: városlakók bontották el a kolostor teljes déli falát: „Desumserunt nobis civitatenses allan klösters wall, a parte australi, ut apparet.”77 E mondat elvezet az általánostól a különöshöz: Johannes Pauli a levelében felidézi a vadstenai barátok ellehetetlenítését. Tájékozott volt, ugyanis a kolostor számadásait is vezette i547-i549-ben78(Ezt nem említi a levelében, csak annyit, hogy hajdan a Vadstenával szomszédos Hov lelkipásztora volt.). Sajnos éppen az évszámot látszik elrontani arról tudósítva, hogy 1559-ben már csak hét barát volt Vadstenában, amikor rájuk törtek, mint a ragadozó farkasok, kivetkőztették, majd kiűzték őket, nem törődve korukkal sem. A lényeget tekintve mindegy, hogy az egyes vagy a tízes helyi érték a rossz, azaz az eseményre 1550-ben vagy 1549-ben került sor. Kevéssel korábban, 1548 februárjában a király felkereste.a kolostort, és Stockholmba száműzött olyanokat, akik odahúzódtak az új idők ellenfeleiként. Más forrásból tudni, hogy a barátok gyülekezetét ugyan feloszlatták, ám néhányuk a közelben maradhatott papként szolgálni az apácáknak. Szintén az Interim évében és Vadstenában kelt a svéd tanács levele a pápának, amelyben gyakorlatilag elutasította, hogy képviseltesse magát a tridenti zsinaton79(A következő évben az Interimet is elutasították.). C. Az egyedi: „me [...] magistratui tradiderunt occidendum” Johannes Pauli sorsa a vadstenai barátokéval egy időben fordulhatott rosszra. Azt írja ugyanis Olaus Magnusnak, hogy 1554 pünkösdjén rendelték el száműzetését hat és fél évi súlyos börtön után. Magáról először any- nyit közöl, hogy „amazok szakadárságával” igen határozottan szembeszállt. A fogsága idején mindenfajta bilincset és tömlöcöt megtapasztalt, mégpedig azért, mert tehetsége szerint védelmezte a római egyház tekintélyét. Nem árulja el, hogy miért, de a büntetése 1554 pünkösdjén száműzetésre változott (A német változások hatására?). így érkezett meg a tengeren túli Tavastehusbe, ahol sem a nyelvet, sem az embereket nem ismerte. Az isteni jóság azonban megsegítette a helytartó és felesége képében, ugyanis a házaspár megenyhült irányában, sőt, nem sokkal később a segítségükkel igét hirdethetett. Johannes Paulit az érintette a legrosszabbul, hogy nagy költ76 A vizitációs jegyzőkönyv szerint csak Vadstenából négy monstranciát vittek el, hármat a kolostor, egyet a város templomából. AndrÉN, 1999. 102. p. Östergötland egészéből kb. másfél tonna ezüst gyűlt össze ekkor. 77 A bejegyzések: Diarium Vazstenense, 1721.185-186. p. 78 Nyman, 2002. 125. p. (Carl Silfverstolpe kiadására hivatkozva, aki a 19. század végén jelentette meg a kolostor 1539 és 1570 közötti számadáskönyveit); Uo. 132. p. 7» ANDRÉN, 1999. 132. p.
