Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
16 Egyháztörténeti Szemle XIIi/4 (2012) Kitérés: két felkelés A västgötalandi5« kevéssel a vadstenai barátok hazatérése után tört ki, „a zsarnoki és áruló király, Gusztáv”« ellen. Mai tudás szerint 1528 ősze óta tervezték, tehát nem az örebroi zsinat következménye. Több egykorú német eseményhez, így az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlés előkészítéséhez is kötődött. Összeomlása után az okait a király 14 pontban foglalta össze. Az első tíz a hitet, az egyházat érintette,54 55 56 57 a törvénytelen terhek és adók említése csak a tizenegyedik pontban következett.5? (A vádak egy része az 1525. évi dalarnai felkelésnél is elhangzott.58) Függetlenül a panaszok jogosságától, egyértelmű, hogy megfogalmazóik a hitélet változásait tartották a leginkább alkalmasnak arra, hogy támogatást szerezzenek a király ellen. Utóbb kiderült, hogy a linköpingi székesegyház is kapcsolatban állt a felkelőkkel. A testületnek ezért meg kellett szakítania minden kapcsolatot Braskkal, akit püspöknek sem ismerhetett el tovább.59 Azzal, hogy a skarai püspök Dániába menekült, nyolc év alatt négy főpap hagyta el végleg a királyságot: két kanonikusán felszentelt (Gustav 54 Szokásos elnevezése („a nyugat-götalandi urak felkelése”) megtévesztő, ugyanis Smálandban kezdődött és érintette Östergötland egy részét is, résztvevői között pedig egyaránt találhatók arisztokraták — az udvarmester Tűre Jönsson (tre rosor) vagy az előző évben Gusztávot megkoronázó skarai püspök, Magnus Haraldsson -, polgárok (Jönköping, vagy a vadstenai polgármester, Martén Skinnare) és västgötalandi, smálandi parasztok. (Vadstena polgármestere egyebek között az általa építtetett házról nevezetes, amelyben mellékhelyiség is volt. A király a felkelés összeomlása után ezer márkáért adott neki kegyelemlevelet.) 55 Egy, a magát Svédország kapitányának nevező Máns Bryntesson (Lilliehöök) lovag, az országtanács tagja által március 27-én kiállított nyugtából idézi KJÖLLERSTRÖM, SVEN: Västgötaherrarnas uppror. In: Scandia, 29. (1963):!., 1. p. 56 A király új és eretnek tant engedett behozni és hirdetni; megtörte esküjét azzal, hogy nem tartotta meg hatalmukban az egyház tagjait; elűzte a püspököket egyházmegyéjükből és templomukból; elvette a templomok, kolostorok ezüstjét, pénzét; elnéptelenítette a kolostorokat, elűzte a barátokat, elvette a klenodiumokat; hagyta a mise svédre változtatását; gyalázta a szenteket és azt tanította, hogy ne legyen nyilvános vezeklés, papszentelés, felkenés stb.; engedte, hogy könyveket nyomtassanak a szentségekről és hasonlókról, az ősök lelkületével és meggyőződésével ellenkezően; nem tartotta meg a böjtöt és engedte a húsevést a tiltott napokon; megengedte papoknak, barátoknak és apácáknak a házasodási minden keresztény szokással ellenkezően. Strinnholm, Anders Magnus: Svenska Folkets historia under Konungarne af Wasa-Ätten. Tredje delen. Konung Gustav I:s Regering. Andra afdelningen. Stockholm, 1823. (továbbiakban: STRINNHOLM, 1823.) 90-91. p. 57 A további három: külföldieket vett be az országtanácsba, és várakat adott a kezükre királyi esküjével és a törvénykönyvvel ellentétesen; külföldi házasságot szándékozott kötni, amivel külföldiek jönnének a királyságba, svédek kárára; koronázási esküjekor kihagyott sok pontot, így az egyház és emberei védelmét. 58 A király megtörte a megválasztásakor tett esküjét, klenodiumokat vett el templomoktól és kolostoroktól, templomokat, kolostorokat, papokat, szerzeteseket, kereskedőket, parasztokat adóztatott stb. A király válasza az egyes vádakra: Strinnholm, 1823.91-98. p. 59 így kerülhetett sor Johannes Magni nagyprépost püspökké tételére.
