Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

6

Egyháztörténeti Szemle X1II/4 (2012)

írta a Rómában élő Olaus Magnus uppsalai érseknek, „kapkodva, Tavastehusből, azaz más néven Kronoborgból Pünkösd vigíliáján, amely május 24. napja a szűzi szülés 1556. évében”.'* A második svéd nyelvű, Jöns Mánsson Jussoila (ismert alakban: Johannes Jussoila), egy, a Collegium Germanicumba frissen beiratkozott félárva diák írta otthon maradt édesapjának és testvéreinek, a keltezés szerint „nagy-nagy sietségben, Róma, a kereszténység fővárosa, 1578. december 25.”s (A levélhez tartozott egy melléklet is, amelyet Johannes Jussoila december 8-án írt testvérének, Mikaelnek. Eredetije elveszett, 16-19. századi másolatokból ismert, angol fordításban jelent meg.* 5 6 7)

Első ránézésre a két levelet a sietség mellett legfeljebb az kötheti össze, hogy Tavastehus és Raumo, ahol Jussoila családja élt, egyaránt a Svéd Királyság keleti részében? feküdt. A két forrás mégis alkalmas a svédországi relígióváltás vázolására. Egyrészt azért, mert az írók, a címzettek és a szövegekben említett személyek életének a metszethalmaza a „religio catholica”. Másrészt azért, mert az életpályák átívelnek a hosszú 16. századon: az első levél címzettje, Olaus Magnus 1490-ben született, a másodikban levélvivőül ajánlott jezsuita, Laurentius Nicolai 1622-ben halt meg.

I. „Spes, quae differtur, affligit animum” — az első levél és kora

Keletkezésének éve Európában főleg V. Károly lemondásáról emlékezetes. Mária országában március 21-én halt máglyahalált Canterbury korábbi érseke, Thomas Cranmer. A Magyar Királyság az ez évi XXVI. törvénycikkel kiűzte az anabaptistákat. A Szülejmán szultán iránti engedelmességre visszatérő országrészben a szekularizáció áldozatául esett a gyulafehérvári püspökség és káptalan. A Svéd Királyságban maradt katolikus, Johannes Pauli Montigena három elemét mutatja be annak, miként lehetetlenítették el vallása gyakorlását. Közlései sorrendben az általánosat, a különöset és az egyedit jelenítik meg.-> A levél: NYMAN, 2002. 295-298. p. (Svédül: Uo. 121-124. P-) A teljes szöveg kiadása az ezredfordulóig váratott magára. írójáról a katolikus Johannes Messenius (1579- 1636) ismételten megemlékezett a börtönben irt művében (Scondia illustrata seu chronologia de rebus Scondiae, hoc est Sueciae, Dániáé, Norvégiáé atque una Islandiae Gronlandiaeque tam ecclesiasticis quam politicis ... edita et ... aucta a Johanne Peringskiöld. Stockholmjáé, MDCC. [továbbiakban Messenius, 1700.]), és foglalkozott vele a svédországi egyháztörténet-írás egyik úttörője is: ANJOU, Lars ANTON: Svenska kyrkoreformationens historia. III. Upsala, 1851. 41-42. p.

5 A levél szöveghű kiadása: Nyman, 2002. 156-158. p. Angolul: Garstein, Oskar: Rome and the Counter-Reformation in Scandinavia. Jesuit Educational Strategy, 1553-1622. Brill, 1992. (továbbiakban: GARSTEIN, 1992.) 119-122. p. A norvég Garstein (1924-1996) az északi egyháztörténeti kutatás kiemelkedő alakja, Kínában született és nőtt fel.

6 Kiadása: Garstein, 1992.122-124. p. (Nyman említi, de szövegét nem közli).

7 Raumo polgárai még Kristóf királytól kapták meg a kereskedővárost megillető jogokat, 1444-ben. A királyság keleti felén az alábbiakban a Botteni-tengertől keletre eső terület értendő. Tavastehus ma Hämeenlinna, Raumo pedig Rauma (mindkettő Finnországban).