Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Szamkó Eszter: Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar-német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában
114 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) folytatnak. A Szent Erzsébet-kutatás szempontjából az is fontos, hogy az egyes tudományágak legnevesebb hozzáértői mellett a pályájuk elején járó fiatal kutatók munkái is helyet kaphattak a kötetben. Az első tematikus egység címe: Árpád-házi Szent Erzsébet: téma és példa. Az itt szereplő tanulmányok késő középkori és kora újkori szövegtípusokat vesznek szemügyre. Meglátásom szerint a kötetben e tematikus blokk a legegységesebb. A kötet első tanulmánya („Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme”Szent Erzsébet a kora újkori magyar irodalomban) Bitskey István munkája, aki világosan tárgyalja a magyar-német kapcsolatokat Erzsébet származásának, hovatartozásának összefüggésében. A kora újkori magyar irodalom számos fontos alkotását tekinti át, amelyben a szent szerepet játszik: az Érdy-kódextől egészen a barokk iskolai színjátszásig. Konklúzióként többek között megfogalmazza, hogy Erzsébet alakja „a hagiográfiai közhelyeken túl még a nemzeti identitástudat katolikus változatának erősítését is szolgálja”. Az általa képviselt devotio és caritas „példázattá emelhetőnek bizonyult, s így erkölcsi tőkét jelentett az újjászerveződő magyar katolicizmus, de ezen túl az egész keresztény Magyarország számára is”. (17. p.) A második írás a megjelenés évében elhunyt Bárczi Ildikó egyik utolsó munkája: „Idvességre igazgató példa ez világnak megutálásában” (Szent Erzsébet követendő erényei késő középkori prédikációinkban). A tanulmány az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő „Sermones Compilati” kutatócsoport hiánypótló eredményeit mutatta be különböző aspektusokból. A dolgozat három sermo-gyűjteményt, elsősorban Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát latin nyelvű prédikációit, valamint a Karthauzi Névtelen magyar nyelvű prédikációgyűjteményét vizsgálja. A kutatás „a legendaelemekkel, mint exemplumokkal alátámasztott homiletikai, morálteológiai tanításokra koncentrál”. (18. p.) Az elemzési lehetőségeket a digitális adatbázissá alakított úgynevezett tabulák alapján végzi a kutatócsoport. Anyaság és szentség. (Szent Anna és Szent Erzsébet Temesvári Pelbárt prédikációiban) Nagy Emőke tanulmánya. A hagiográfiai irodalomban szereplő (13. századi) női szentek legendáinak értelmezése elsősorban a szüzesség erényét hirdette a házassággal és az anyasággal szemben, vagy legalábbis az „önmegtartóztató -spirituális” házasságot helyezte az előtérbe. A háromgyermekes Szent Erzsébet eszerint a legnehezebb üdvösségre vezető utat választotta a 13. században. Egy olyan új női szentség első képviselőjeként értelmezték, aki mindhárom életutat végigjárta, s férjes asszonyként, családanyaként szentté lehetett, ám szentsége elsősorban a földi élet során tanúsított irgalmas szeretetben mutatkozott meg. A prédikációkból kitűnik, hogy e két női szent nemcsak a jó feleségnek szolgálhatott mintaképül, hanem „tisztelete ajánlott volt özvegyeknek és szüzeknek egyaránt”. (46. p.) A szerző szerint Temesvári Pelbárt Erzsébetről és Annáról szóló prédikációi elsősorban a női közönségnek szóltak. A dolgozat pontos szakirodalmi jártasságról tanúskodik. Aprólékos forráselemzéssel kifejti, hogy Temesvári prédikációiban a szerető szűz toposza és a keresztény feleség és özvegy típusának összefonódása miért és hogyan szolgálhatott követendő példaként bármilyen (hajadon, feleség, özvegy) státusú nőnek.
