Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
106 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) A népi demokrácia minden eddigi rendszernél többet adott a népnek, de Isten országa ennél is többet hoz, hiszen meg fogja akadályozni az emberek halálát. Egyikük bátran vallotta: továbbra is, még az életem árán is hiszem Isten királyságát és ebben fogok maradni. A jövőre vonatkozólag a meggyőződésemből semmit sem engedek. Minden alkalmat felhasználtam a szekta tanainak terjesztésére, vonaton, utcán, munkahelyemen. Ami a bíróságon tevékenységükről elhangzott, az Isten törvényeit figyelmen kívül hagyta. Mi csak a világi törvények szerint vagyunk bűnösök. Nem akarok Testvéreim Júdása lenni.36 Vallomásaikban érvényesült az az álláspontjuk, hogy Istenük és hitük védelmében nem szükséges minden esetben az igazságot megvallani. A hatalom cseleivel szemben ezt az elvet érvényesítették is. Védekezésüket a bíróságon elutasították, és minden alkalommal szigorú büntetésekkel sújtották őket.37 A több ezer fős tagság között akadtak a közösséget rágalmazók, a vezetők bizonyos lépéseit kárhoztatok, a folyamatos hátrányoktól szabadulni kívánók, a törvényes működést igénylők / szorgalmazók, továbbá elbizony- talanodók és elégedetlenek. Ezeket az emberi, hitbéli gyengeségeket kihasználták, erősítették a hatóságok tervszerű bomlasztó munkával, a legalizálást célzó tárgyalások kiszivárgó híreinek tudatos félremagyarázásával, a börtönbüntetés vártnál korábbi megszakításával stb. Mindez együttesen átmeneti megtorpanást, elbizonytalanodást is eredményezett, például az ún. „Orgonai-csoport” különválását és bizonyos hitbéli engedményeket (katonakönyv átvétele) is maga után vont. De a Jehova Tanúi vallási közösség alapjainak megrendülésével - mint ahogy azt a hatalom remélte - nem járt együtt. A már nyomokban 1954 táján jelentkező legalitás visszaszerzésének igénye erősödött, feltételei lassan megérni látszottak. Döntő ebben a folyamatban a nemzetközi enyhülés, az ökumenikus törekvések politikai célú erősödése és a népi demokráciák vezető politikai csoportjainak ehhez való kényszerű igazodása volt. Nem tudjuk, hogy Konrád Jánosék ennek tudatában alakították-e ki harci taktikájukat a hatóságok i960 és 1964 szeptembere közötti megújuló rohamai idején. Tény viszont, hogy végül az erőszakos akciók kudarcot vallottak és a legalitás érdekében a Belügyminisztérium tette meg a kezdeményező lépéseket.38 Mint ahogy azt is tudjuk, hogy ezek a tárgyalások nem hozták, nem hozhatták meg a pártállami vezetés által kívánt győzelmet. A Jehova Tanúi vallási közösség nem vállalta a fegyveres katonai szolgálatot, és nem'volt hajlandó lemondani a házról- házra folyó hitteijesztésről sem. A hatalom által meghirdetett szemléletvál36 A vizsgáló tisztek minden áron a vezetőkre vonatkozó adatokat akartak megtudni. Ezt és általában a közösség működésére vonatkozó kérdéseket K. János visszautasította. 37 1951-ben az I. rendű 10, a VII. rendű 5 év börtönbüntetést kapott főbüntetésként. t953-ban az I. rendű 7, a XIV. rendű 3 és 6 hónapot kapott. 1956-ban az I. rendű 10, a VI. rendű 3 év 6 hónapot kapott. 38 ÁBTL. M-32404-5. sz. 365—367. p. Az Alapszabály-tervezetet K. János írta alá az „Őrtorony, Biblia és Traktátus Társaság magyarországi Fiókhivatala” képviseletében 1965. április l-jén.
