Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
104 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) Mint köztudott, a Jehova Tanúi vallási közösség az egyik legnagyobb irat-termelő a világon.32 1950-et követően ezek az idegen nyelvű (angol, francia, német) vallási iratok, a „teokratikus” képzés tananyagai dúskáltak olyan állításokban, kijelentésekben, fejtegetésekben, amelyeket (még magyarra fordításuk után is) könnyen lehetett az ateista szocializmust, a népi demokratikus rendszert és vezetőit támadó szövegként értelmezni, a vizsgáló tisztek ezt - a bűnügyi mellékletek tanúsága szerint - meg is tették. A vádakban bennük rejlő, a Biblia jehovista értelmezése szerinti tanítások szöges ellentétben álltak a hivatalos ideológia állításaival, céljaival, még ha bizonyos pontokon felszíni, formai hasonlóságok is mutatkoztak. Hivatalos megítélés szerint ez jelentette a legnagyobb veszélyt az ifjúságra nézve. Ezért törekedett arra a hatalom, hogy önálló ifjúsági közösségeket ne szervezhessenek, siker esetén elvágják az" utánpótlást, gyorsítsák a közösség elöregedését, kívánatos célnak tekintett „kihalását”. Vádak és védekezés A nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság irataiban a következő vádak ismétlődnek 1950 és a 60-as évek közepe (vagyis a békés egymás mellett élés kora) között: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés „fedőszerve”, „kémszervezet”, amely „zugnyelven” jelent külföldi megbízóinak, a magyar társadalom egységének megbontásán dolgoznak, tevékenységük a népi hatalom gyengítése irányába hat, elégedetlenséget szítanak a dolgozók között, szembefordítják őket a kormánnyal. Idegen hatalmak (USA, Svájc) utasításainak fenntartás nélküli végrehajtói. A demokratikus politikai élettől távol maradnak. A fiatalokat eltiltják a ifjúsági politikai szervezetektől (DISZ, KISZ, úttörőmozgalom). Az isteni törvényekkel nem egyező jogszabályokat nem tartják be, például a katonakönyv átvételét, a fegyveres szolgálat teljesítését megtagadják. A „békeharc”, a koreai szabadságharc támogatását elutasítják, a stockholmi békefelhívás aláírását mellőzik, a „pacifizmus csíráit” teijesztik, szabotálják a tanácsválasztásokat, a véradással kapcsolatosan az amerikai „fasiszta tudósok nézeteit” vallják, hitüket állami engedély nélküli terjesztik, a külföldről érkező iratokat fordítják és sokszorosítják (12-13 írógépen), házról-házra történő „agitáció” útján terjesztik. Folyószámla nélküli pénzügyi alapot hoztak létre, („Jóreménység” alap néven) és ebből vezetőiket, illetve a rászorultakat segélyezik, a működés bizonyos kiadásait fedezik, az elítélteket, börtönben sínylődőket, internáltakat, bányákban dolgozókat, munka nélkül maradiakat és családtagjaikat támogatják (például Császtapuszta, Oroszlány, Uzsabánya esetén), a Biblia szavait „fondorlatosán” kiforgatják, illegálisan működő vezetőségüket ismételten újraalakítják, a szervezetet tovább építik (például kiadói és egyéb bizottságot alakítanak), illegális módszereket és eszközöket alkalmaznak a hivatalos szervek kijátszására, vitatják és kárhoztatják a szabad vallásgyakorlatra vonatkozó hivatalos álláspontot, a remélt rendszerváltás esetén pedig magukhoz ragadnák a hatalmat stb. Az 1953-as és az 1955-ös per ítéleteinek indoklása fentieket politikai értelemben így foglalta össze: „[1874 körül az Egyesült Államokban] a fej- 32 32 Például az Ébredjetek c. folyóirat - a tárgyalt időszaknál jóval későbbi adatok szerint - havonta 174 nyelven, átlag 37.252.000 példányban jelenik meg.
