Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
96 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) körben használatos „kisegyház”, „szabadegyház” megjelöléshez.8 Ezzel együtt rangos kézikönyvek még 2000-ben is „szektaként” beszéltek a Jehova Tanúi vallási közösségről, jelezvén, hogy például a katolikus egyház hivatalos álláspontja e tekintetben nem változott.9 A viszony, annak módszerei és eszközei, a megnyilvánulások hangneme az 1960-as évektől kezdve a keresztény humanizmus szellemében kezdett megváltozni.10 Az állam és az egyházak, vallási közösségek (szekták) kapcsolatát, az adott kor szellemisége és a politikai rendszer jellege, valamint a hatalmi erőtényezők (uralkodó elitek) változó szükségletei hatására születő jogszabályok, törvények és rendeletek határozzák meg. A vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. te. a dualizmuskori magyar társadalmi, politikai valóság egyik tükörképe. Első paragrafusa kimondta: „Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást, és ezt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcs kívánalmainak korlátái között külsőképpen is kifejezheti és gyakorolhatja. Senkit sem szabad törvényekbe vagy a közer- kölcsiségbe nem ütköző vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, vagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni. A jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezettől a jóváhagyás csak akkor tagadható meg, ha a megalakulni kívánó vallásfelekezet állam vagy nemzetellenes irányzattal keletkeznék, elnevezése a már bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteket sértené.”11 A jogalkotók tehát a szabad vallásgyakorlást két, egy új vallásfelekezet jóváhagyását pedig ugyancsak két feltételhez kötötték. Ezek közül három feltétel viszonylag tág teret biztosított azok tartalmának értelmezésére, különösen a „közerkölcs kívánalmaira” vonatkozóan. A történelmi egyházakkal többnyire szorosan együttműködő államnak így komoly lehetősége nyílt a vallásgyakorlat és a vallásfelekezet-alakítás szükségesnek ítélt korlátozására. Hazánk 20. századi történelmének ismert alakulása sűrű egymásutánban kínált lehetőséget erre. Jog és politika A vesztesek oldalán befejezett első világháború, a két forradalom és a történelmi Magyarország feldarabolása döbbenetét okozott, és a türelmetlenség végletes formákat öltött mindenkivel szemben, aki nemzetvédelmi szempontból gyanúsnak tűnt. 1919. augusztus í-jét követően megkezdődött a század első nagy politikai-társadalmi tisztogatása (vörös kontra fehérterror), az egymást gyorsan követő átmeneti kormányok pedig nemhogy a teljes vallásszabadságot nem biztosították, de átmenetileg még a katolikus s A Titkárság megkülönböztetett: keresztény, ál-keresztény és nem keresztény vallási közösségeket. A Jehova Tanúit ál-kereszténynek tartották, mert „igen lényeges pontokban eltérnek a kereszténység alaptanításaitól”. 9 Magyar Nagylexikon. X. köt. Bp., 2000. 251. p.; Magyar Katolikus Lexikon. V. köt. Bp., 2000. 716-717. p. 10 „A Keresztény Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovista testvéreink felé is...” 11 1895-dik évi magyar törvénytár. Corpus Juris. Bp., 1895. 306-315. p.
