Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Ibolya Diána: Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei és tevékenysége az I. Vatikáni Zsinat és a Kulturkampf ideje alatt
Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei 53 badságát követelte.15 Mindezek mellett való érvelés a brosúrában is előkerül Überzeugungsfreiheit, Glaube und freie Wissenschaft, Kirche und Staat, Einigung - Trennung címszavak alatt tárgyalva. A neves katolikus gondolkodókat tehát megelőzve, Ketteler már a liberális katolikusok véleményével megegyezőt hangoztatott, munkája ugyanúgy a Quanta cura és a hozzácsatolt Syllabus megjelenését segítette, ha közvetve is, hisz nem kizárható, hogy írása Döllingerre nagy hatást gyakorolt.16 Mielőtt még Kettelert szemlélete miatt a kor liberális katolikusai közé sorolnánk, tisztán kell látnunk azt is, hogy német területeken a liberalizmusnak gyakorlati alkalmazása nem felelt meg a liberalizmus eredeti és elméletben kimondott igazságainak. Az állami szinten megvalósuló liberalizmust a püspök mélységesen elvetette és küzdött ellene.17 Egyház és állam elválasztásának követelése kevésbé rémítette meg őt, mint az egyházügyekbe való állami beavatkozás. Haláláig meg volt győződve arról, hogy az egyház a feladatát egy közömbös államban jobban teljesíteni tudja, mint egy rendőrállamban, ahol az egyház felügyelet alatt áll. Ezért e brosúrájában is a „Trennung” szó értelmezése után megmagyarázta, hogy ő nem az elválasztást óhajtja, csak az egyház önigazgatási jogát („Selbstverwaltung”) követelte vissza az államtól. Számára egyház és állam teljes elválasztása lehetetlen, hisz mindkettő az isteni akarat beteljesedéséért felelős. így a családokért, közösségekért mindketten közösen felelősek. Ezek a közösségek, társadalmat alkotó egyesülések szétválaszthatatlanok egyház és állam közt. Ezzel a véleményével újból szembe került a hivatalos egyházvezetéssel, ami a Syllabusban az egyház és állam viszonyáról teljesen más nézeteket közölt.18 Ketteler a vallásszabadság magyarázatához a guizot-i értelmezést vette alapul,19 azaz hogy a vallásszabadság nemcsak a valláshoz való jog, hanem a hitetlenséghez is vagy bármilyen hithez, amelyről az individuum meggyőződik.20 A német viszonyokat tekintve, ahol egy protestáns államvezetés valósult meg, nézetei sokkal inkább álltak a politikai realizmus talaján, mint a katolikus egyház „hivatalos programja” ebben az időben. Ha a Syllabusban megfogalmazottakat tekintjük az egyházvezetés álláspontjának a kor új jelenségeivel szemben, akkor német területeken ezen álláspont "> Gárdonyi Máté: Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe. Bp., 2006. (Gárdonyi, 2006.) 301. p. 16 SWB. 1.1. 223. p. 17 SWB. 1.1. 280. p. 18 „54. A királyok és az államok fejei nemcsak ki vannak véve az Egyház bíráskodása alól, hanem a joggyakorlat kérdéseinek eldöntésében felette állnak az Egyháznak. 55. Az Egyházat az államtól és az államot az Egyháztól szét kell választani.” Syllabus. IX. Pius pápa különböző megnyilatkozásaiban, tanítóirataiban már egyszer elítélt tévedéseknek a gyűjteménye. Kiadva: 1864. december 8-án. Online: Hagyományhű magyar katolikusok [...] honlapja, [http://katolikus-honlap.freeweb.hu - 2012. január.] (továbbiakban: Syllabus, 1864.) A kiragadott tételeket a Syllabus mint elvetendő tévedéseket sorolja fel, azaz a félreértést elkerülve nem a helyesnek tartott véleményeket, hanem a helytelennek tartottakat. "> SWB. 1.1. 295. p. 20 Vigener, Fritz: Ketteler: Ein deutsches Bischofsleben des 19. Jahrhunderts. München-Berlin, 1924. (továbbiakban: Vigener, 1924.) 390. p.; SWB. 1.1. 296-310. p.
