Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században

40 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) legtöbben. Az értelmiségiek között elsősorban az ügyvédek, középiskolai tanárok és gyógyszerészek között találhatunk evangélikusokat.29 30 Az evangélikus lakosság társadalmi összetételében még jobban meg­erősödtek a felsőbb társadalmi csoportok. Míg az iparos- és kereskedőmes­terek 38 %-ot, az értelmiségiek 10 %-ot, a nemesek és a bérlők 2,2 %-ot, a hivatalnokok 3,4 %-ot alkottak, az iparos legények és a napszámosok 3,9 %-ot, és a szolgák (szolgálók) 42,7 %-ot képviselteké50 Az epeijesi evangéli- kusság társadalmi viszonyai továbbra is ebben az irányban fejlődtek, amit néhány évtizeddel későbbi adatok is bizonyítanak. Az 1853-as összeírás szerint az evangélikus lakosok között továbbra is domináltak az iparosmes­terek és a kereskedők (32,2 %), utánuk következtek az értelmiségiek (11,2 %), a birtokosok és a háztulajdonosok (10,5 %), végül a hivatalnokok (9,5). Az önálló iparos legények a szolgákkal és a szolgálókkal együtt csak 30,1 %- ot, a foglalkozás nélküli személyek 6,5 %-ot alkottak.31 A felhasznált forrásokból nemcsak az evangélikusok társadalmi össze­tételét, hanem területi elosztását is követni lehet. Ezen adatok alapján rekonstruálható az evangélikus lakosság képviselete az egyes városrészek­ben: a belvárosban, a külvárosban és az ún. kertekben (falusi jellegű részek a város közvetlen szomszédságában). Az 1813. évi adatok szerint legtöbb evangélikus a belvárosban (26,8 %) s az első negyedben (39 %) élt. Utána következett a negyedik (26,5 %), a második (25,2 %), a harmadik (23 %) és az ötödik negyed (19,9 %). Jelentősen kevesebb evangélikus élt az elővá­rosokban (csak 6,5 %), míg Alsó Hustákon (külvárosban) 9,4 %, Felső Hustákon 7,4 %, a városkörnyéki kertekben pedig csak 2,6 %.32 A század közepéig az evangélikusok aránya a belvárosban 23 %-ra csökkent,33 ami­nek okát elsősorban a protestánsok általános csökkenésében és a zsidók­nak a Fő tér környékére való beköltözésében kereshetjük. Eperjes szabad királyi város a 16. század első felétől a felső­magyarországi protestantizmus egyik legjelentősebb központjává vált, és az erőszakos ellenreformáció kibontakozásáig, 1671-ig nem is működött a városban más egyház, mint az evangélikus. Az eperjesi evangélikusok szá­ma és aránya az összes lakosság körében azóta folyamatosan csökkent. Ennek okát az országos politikai eseményekben, gazdasági és társadalmi folyamatokban kell keresni: az ellenreformáció, a város gazdasági pangása a 18. században, jelentősebb betelepedés vidékről, továbbá a városi élet liberalizációja a 19. században. Főleg ezek következtében csökkent az evan­gélikusok száma másfél évszázad alatt 95 %-ról 15 %-ra. Ennek ellenére az evangélikus polgárság kisebbségi helyzetben is megtartotta jelentős pozíci­óját a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében. Az epeijesi evangélikus polgárság további fejlődése egyaránt függött saját reprodukciójától, valamint a beköltözéstől, s származási helyei is változtak az egyes korszakokban. A legtöbb evangélikus polgár azonban a hagyományos területekről származott, és legtöbbjük a 17. századtól a 19. századig a következő településekből költözött be: Késmárk és Lőcse (40), 29 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2399: Conscriptio individuális... 1813. 30 Uo. 31 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2408: Populorum Conscriptio... 1853/54. 32 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2399: Conscriptio individuális... 1813. 33 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2408: Populorum Conscriptio... 1853/54.

Next

/
Oldalképek
Tartalom