Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sümeghy Kata: Nagy Konstantin megkeresztelkedése Caesareai Eusebios: Vita Constantini című művében
32 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) utolsó éveinek ismertetésére, többek között a megkeresztelkedésének körülményeire, továbbá a szentség kiszolgáltatásának leírására. A narrációba való császári dokumentumok beágyazásának technikája már jól ismert Eusebiosnak az Egyháztörténelem c. műve kapcsán, az életrajznak ez a módszer alapozza meg történetiségét, de ami a tematikáját és rendszerezését illeti, a Vita Constantini egybefonja a görög dicsőítő éneket („enkomio”) meg az életrajzot („bios”), és a kettőből együtt született meg Eusebios hagiográfiája. Nagy Konstantin megkeresztelkedése A konstantini irodalomban fontos kérdésnek számít, hogy azért vette-e fel a császár a keresztséget, mert jó lehetőséget látott hatalma megőrzésére, vagy pedig az örök élet iránti jámbor vágyakozásból. Eusebios a legtökéletesebb színben tünteti fel Konstantin m egke r e s zt elke d és ét,14 ő ugyanis vallja, hogy a császár a jó halál reményében kívánt megkeresztelkedni Nikomédiában az ariánus Eusebios püspök által.15 A keresztség felvétele azonban dogmatikai ellentétbe ütközött, melyet a későbbi korok meg is fogalmaztak. Az első kor II. Konstantinus (337-361) császártól Valens császár (365-378) idejéig tartott. A korszakban az volt az általános nézet, hogy az első keresztény császár tökéletesen ortodox volt (niceai értelemben), szembehelyezkedett mind az ariánus, mind a kereszténységet üldöző császárokkal. A második, Theodosius (380-395) uralkodására tehető korszakban már két ellentétes nézet jelent meg Konstantin megkeresztelkedésével kapcsolatban. Az első Szent Jeromos nevéhez köthető. Megnevezi Konstantin ariánus keresztelőjét (Nikomédiai Eusebiost), ezáltal ariánusnak, azaz eretnek mondja az első keresztény császár szentségfelvételét. Szent Ambrus 395-ben szándékosan figyelmen kívül hagyta Jeromos vélekedését, és erősítette Konstantin keresztségének ortodox verzióját. A theodosiusi kort követően (395-450) Konstantin megkeresztelkedésével kapcsolatban éles vita bontakozott ki Kelet és Nyugat között. Nyugaton Szent Jeromos felvetése terjedt el Ambrus izolált és ellenkező véleményével szemben. Keleten a Vita Constantini elutasítása után egy évszázaddal az egyháztörténészek javasolták az eusebiosi gyűjtemény ismételt vizsgálatát.16 Összegezve elmondható, hogy a Konstantint követő időszakban jellemző volt a császár ortodox személyének oltalmazása. Nyugaton Szent Jeromos képviselte azt az irányvonalat, mely már pedzegetni kezdte Konstantin eretnekségét, míg Keleten megmaradt az eusebiosi hagyomány. 14 Konstantin megkeresztelkedésének szakasza: VC, IV. 62,4. 15 A rítus leírását megelőzi egy beszéd, melyet Konstantin a püspökökhöz intézett. Ez a beszéd két részre osztható. Az első részben kifejezi a császár, hogy mennyire vágyik és kívánja ezt a keresztséget a Jordánban, a második részben kifejezi, hogyha az Úr engedi még élni, megfogadja, hogy az Úr népével marad és folytatja az imádságot. 16 Amerise, Marilena: II battesimo Constantino il Grande. Storia di una scomoda ereditä. Stuttgart, 2005. 91-92. p.
