Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Trianon és a magyar református egyház
76 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) Az immár felszabadult városban 1920. június 23-án lelkészegyesületi válaszmányi gyűlést tartottak, ahol .Baltazár Dezső elnök ismertette a román megszállás körülményeit. Elmondta, a románok azzal érkeztek, hogy nincs hódítási szándékuk, csupán a bolsevizmust kívánják leküzdeni, de nem mondtak igazat. A június 4-én Trianonban aláirt békediktátum ismeretében így summázta a közelmúltat és tekintett a jövőbe: „Szenvedtünk sokat, de sem el nem csüggedtünk, sem kétségbe nem esünk. Tudtuk, hogy kinek hittünk. Az emberektől nem vártunk semmi jót. Tehát nem is csalatkoztunk. Istenbe vetjük reményünket. Az ő [sic!] törvénye szerint dolgozunk. Hazánk feltámadásának a sorsát is reá vetjük erős bízással. Az ő [sic!] nevéhez fogódzva nagy biztonsággal küzdünk, hogy magyar református egyházunk egységes teste meg ne szaggattassék; de megmaradván, legyen zsengéje a feltámadásra eljegyzett nagy Magyarországnak.”4 Református egyházunk egységes teste szétszakítását nem engedhetik, mert az „zsengéje a feltámadásra eljegyzett nagy Magyarországnak”. A magyar református egyház egységének szellemében került megtartásra 1920. szeptember 28-30-án Budapesten a zsinati ülés. Ez az 1917. október 22-én összeült harmadik budapesti zsinat negyedik ülésszaka volt, ami még a Trianon előtti, területileg csonkítatlan Magyarországon a Magyarországi Református Egyház legfelsőbb törvényhozó szervének számított, és aminek a mandátuma - tekintve, hogy egy zsinat megbízatása tíz évre szólt - még nem járt le. A zsinati tagok közül számosán érkeztek az elszakított területekről, így mintegy 78-án jelentek meg. Baltazár Dezső püspök lelkészi elnök és gr. Degenfeld József főgondnok világi elnök vezetésével zajlott le a háromnapos zsinati ülésszak. Harminctagú külügyi bizottságot választott a zsinat az elszakított területek református egyházaival tartandó összeköttetés céljából. Tudomásul vették, hogy a tiszáninneni püspök, Révész Kálmán volt kassai lelkipásztor Miskolcra költözött és ott szolgálatra megválasztották. Arról nem érkezett híradás, hogy Németh István dunántúli püspököt, komáromi lelkipásztort ottani püspöki székhelyéről a csehek csónakon átköltöztették a Duna déli partján maradt Komáromba, vele költöztetve a püspöki hivatal iratanyagát is. Németh István a Pápai Református Kollégium egyik termében alakította ki ideiglenes lakását, egy másik termében pedig a püspöki hivatala kezdett működni Tóth Endre akkori pápai hittanhallgató írnoki tevékenységével, amíg aztán Kenésén Németh Istvánt lelkipásztorrá nem választották, ahonnan püspöki hivatalát gyakorolta 1924-ben bekövetkezett haláláig.5 járványügyi szempontból is veszélyes állapotban, egyébként is lepusztítottan hagyták a laktanyákat. Horthy kormányzónak a Kollégiumban tett látogatását Veress Géza nem említette. 4 Baltazár Dezső: Elnöki megnyitó az O. R. L. E. választmányi gyűlésén. In: Lelkészegyesület, 1920. 25-26. sz. (június 26.) 69-70. p. 5 Tóth Endre debreceni teol. professzor közlése 1957 és 1961 között, amikor az általa vezetett egyháztörténeti és egyházjogi tanszék szemináriumi könyvtárának diák-könyvtárosa (szeminaristája, kulcsosa) voltam.
