Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté

54

Egyháztörténeti Szemle X1I1/2 (2012)

je miért nem válaszolt, nem derül ki a dokumentumokból. Viszont az 1961- es jelentések a két jelöltről sejtetik, hogy egyikük sem felelt meg az eljövendő püspök iránt támasztott elvárásoknak.

Bende Béla, a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet unitárius prorektora, a Román Munkáspárt (RMP) tagja, aki saját nevén írta jelentéseit a Szekuritáténak, 1961. január 10-én arra figyelmeztette az állambiztonságot, hogy Dávid Gyula börtönben ülő családtagjai miatt nem megbízható. A sógora, Bencze József nyugalmazott lelkipásztor és kulák, Dávid Gyulával együtt szenvedélyes vadászok, fegyvereiket a rendszerváltáskor nem adták le a hatóságoknak. Benczénél házkutatatást tartottak és megtalálták a fegyvereket, aki - hogy mentse sógorát - a magáénak vallotta azokat. 16 év börtönbüntetést kapott, amelyet még nem töltött le. A főjegyző sógornőjét, Imre Magdát, 10 év börtönre ítélték „rend- szerellenes tevékenységért” a magyarországi 1956-os „ellenforradalmat” követően. A főjegyző legidősebb fiát, aki akkor a Bolyai Tudományegyetem tanársegédje volt, ugyanakkor „árulásért” 7 évre ítélték. 1961. december 18- án Bende arról értesítette a Szekuritátét, hogy Dávid Gyula politikailag is sötét múltú figura. Udvarhelyre a Magyar Párt-beli kapcsolata, dr. Sebesi János földbirtokos segítségével került. Rajta kívül dr. Sebesi Ákossal és más „imrédistákkal” tartott szoros kapcsolatot. Nem véletlen - fogalmazott —, hogy Románia átállása után, 1944-ben elmenekült a „fasiszta” hivatalnokokkal együtt, „gazdátlanul hagyva a parókiát”, s majd csak a háború befejezése után, 1945-ben tért vissza.* 6

Nem volt szerencsés Dávid Gyula szempontjából, hogy ugyanebben az évben tartóztatták le Horváth László széki lelkészt, akinek ügyét a katonai ügyészség vizsgálta. A Fényes Ferenc százados, vizsgálótiszt és Nagy Károly főhadnagy, katonai ügyész jelenlétében felvett vizsgálati jegyzőkönyv szerint a társadalmi rend felforgatásával vádolták. Ez az általa elismert vád abban a tényállásban valósult meg, hogy főleg Kuyper Abrahamtól fordított műveket, s azok előszavában nem általában a református egyházra, hanem a „magyar református egyházra” utalt, amivel beismerte, hogy úgymond „nacionalista-soviniszta eszmét propagált”. Azt is beismerte, hogy mivel Kuyper nyomán ő bírálta a püspöki rendszert, lényegében a román államrendet megsértette, mert az püspöki rendszerben élő református egyházat ismert el. Dávid Gyulát - aki egy másik jelentés szerint szó szerint hülyeségnek nevezte Horváth László viselkedését - annyiban érintette kínosan a kivizsgálás, hogy ő is kapott sok más egyházi vezetővel együtt ezekből a sokszorosított fordításokból, és nem jelentette azokat.6 Grädinaru Aurel

s ACNSAS. I017752/1/127-128. sz.

6 Uo. 129-134. sz. Horváth László Kolozsváron született 1901. május 15-én. 1918-ban elhagyta Erdélyt, és 1923-ig Magyarországon élt. Ekkor Hollandiába ment tanulni. Egy év után visszatért Magyarországra, majd 1926 és 1933 közt Amszterdamban tanult teológiát. 1936-ig a magyarországi Páprándon szolgált, majd visszatért Romániába bukaresti lelkésznek. 1940- ben megbetegedett és 1943-ig budapesti, kolozsvári és marosvásárhelyi klinikákon gyógyult. Rövid nyírestói és pókai lelkészkedés után Szászrégenben szolgált 1944 és 1958 közt. Innen Szilágysámsonra helyezték, ahol felfüggesztették állásából, állítólagos rendszerellenes prédikációk miatt, amit Kémeren vendéglelkészként mondott. Majd áthelyezték Székre. Itt tar