Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
16 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) A zsinattal kapcsolatban a papság reakciós része - ahogy a politikai zsargon nevezte - nem nyilvánított véleményt. Ha mégsem térhetett ki előle, a főelőadó kifejezésével élve, „általános frázisokkal” próbálta kikerülni. Ennek ellenére előfordult, hogy kénytelen volt megnyilatkozni. Ez történt Kisberk Imre segédpüspök esetében, amikor a koronaülésen szóba került egy távirat elküldése a vatikáni zsinathoz. A segédpüspök ellenezte a táviratot, mondván, a Székesfehérvári Egyházmegye papságát nem képviselte senki.48 49 Ehhez csupán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a magyar kormány szemében akkora szálka volt a székesfehérvári püspök, hogy a zsinatra való kiutazásának engedélyezésére semmi esély nem lehetett. A főelőadó úgy állította be a dolgot, mintha VI. Pállal szemben is a megye katolikus papságának egy része ellenérzéssel viseltetett volna. Nagy érdeklődést mutatott Lovrek Károly egyházügyi főelőadó mind az állam és a Vatikán között folyó tárgyalások, mind a zsinat iránt. A Vatikán aktivizálódását és azt a tényt, hogy a Szentszék tematizálta a tárgyalásokat, Lovrek így kommentálta: „A reakció a nyugati hírmagyarázatokból táplálkozva nagy bizakodással tekintett a tárgyalások felé. A tárgyalások felvételét, megkezdését a rendszer gyengeségével és azzal magyarázta, hogy a szocializmus felépítése a római katolikus egyház nélkül lehetetlen, következésképpen a kormánynak engednie kell, és lényegében az egyházat régi pozíciójába kell visszahelyezni. Beszéltek arról, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnik, a 22-es törvényt megsemmisítik, a mozgalom megszűnik létezni, néhány intézményt, sőt egy kis földet is visszaadnak, a szerzetesrendeket visszaállítják stb. Merték azt is állítani, hogy ezek lényegében a Vatikán feltételei, és teljesítésük nélkül a Vatikán nem tárgyal. A fenti várakozásukat a következőkkel támasztották alá elsősorban: a) A szocialista tábor meggyengült, nem egységes, félnek az európaiak a sárgáktól, s így kénytelenek az európai összefogás érdekében az egyházaknak engedményeket tenni, nemcsak Magyarországon, hanem a többi szocialista országban is. b) Magyarországi vágyaik és azok beteljesedését azért várták, mert így tudták, hogy a szovjet csapatok kivonulnak, a magyar államnak pedig nem lesz ahhoz ereje, hogy bármit is megakadályozzanak.”4» A kommentárban megszólalt az ortodox kommunista félelme a változásoktól, de egyúttal az is bebizonyosodott, hogy a vatikáni diplomácia felismerte a hruscsovi és a kínai politika szembenállását. A főelőadó azt is tudta, hogy Hruscsov felajánlotta a szovjet csapatok kivonását Kádárnak, aki azt elutasította. Lovrek álláspontja: „Visszalépni egy jottányit sem akarunk. A törvényesség betartása kötelező volt a miniszteri biztosság után is, és e követelés megmarad és meg is kell maradnia az élet minden területén, függetlenül a Vatikántól való viszonytól. Nagyon fontos azonban, hogy ezt mindenki betartsa, és itt gondolok az egyházügyi főelőadókra.” A II. Vatikáni Zsinattól - az ökumeniától, a keresztény egyházak egymásra találásától - való 48 Jelentés 1963. október 1-től december 31-ig. Székesfehérvár, 1964. január 2. - FML. 002/1963. 49 FML. 0015/1964.
