Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)
A Beretkei Református Árvaház története, 1920-1944 39 Az árvaház pénzügyi helyzete Az árvaház vezetőségének az intézmény fennállása során mindvégig komoly erőfeszítéseket kellett tennie a működéshez szükséges anyagiak előteremtéséhez. Mivel a református egyház a csehszlovák államtól csak minimális anyagi támogatásban részesült, így annak oktatási és szociális céllal létrejött intézményei csaknem teljes mértékben a református hívek áldozatkészségére voltak utalva. A fenntartásban különösen nagy anyagi áldozatot vállalt a Gömöri Református Egyházmegye. Az intézmény ugyan az egyetemes egyház tulajdonát képezte, azonban a gömöriek mindvégig megkülönböztetett figyelemmel kísérték annak sorsát, mintegy saját intézményüknek tekintve azt. (Az irányító bizottságban is gömöriek foglaltak helyet.) Mint említettük, a gömöri lelkészek és tanítók elsőként ajánlották fel önkéntes adójukat az árvaház javára. Példájuk követésre talált, és az elkövetkező években több egyházmegye is éves „árvaházi adót” vetett ki lelkészeire, tanítóira és gyülekezeteire.“*8 Ezen járulékok rendszeres fizetése stabil anyagi hátteret biztosíthatott'volna az árvaház számára, de a lelkészek gyakran kétségbeejtő gazdasági helyzete és a térségbe begyűrűző gazdasági válság következtében az erre irányuló határozatok sokszor papíron maradtak. Dusza János gömöri egyházmegyei esperes 1930-ban már arról panaszkodott, hogy a kezdeti adakozókedv gyorsan elapadt: az egyházmegyéje tagjai által megajánlott egyszeri 50 000 Ke alapítványi tőkéből 15 000 Ke hiányzott.48 49 Hasonló volt a helyzet az évi rendszeres járulékokkal is. Bácsy Gyula az 1930-as évre vonatkozó, a gömöri egyházmegye számára készített jelentésében nehezményezte, hogy az egyes egyházmegyék által megszavazott évi hozzájárulást sem a lelkészek, sem a tanítók, sem a gyülekezetek nem fizetik be időre, és már tetemes hátralékot halmoztak fel.50 A gömöri egyházmegye hiába próbált saját hatáskörében szankciókat alkalmazni az adósságot felhalmozókkal szemben,51 az éves árvaházi járulékok befizetése továbbra is akadozott. Kudarcba fulladtak azok a próbálkozások is, melyek az árvaházi járulékok fizetésének kötelezővé tételét szerették volna elérni összegyházi vagy legalább egyházkerületi szinten. E próbálkozások hátterében minden esetben gömöri lelkészek, egyháztagok álltak. A gömöri lelkészértekezlet 1932 májusában Rimaszécsen tartott ülésén felkérte a konventet, hogy az egyházi tisztviselők és egyháztagok beretkei 48 Abaúji Ref. Egyházmegye évi 120-120 Kc/lelkész, tanító (1929/29. sz. határozat), az Ungi Ref. Egyházmegye évi 60-60 Kc/lelkész, tanító és 10 F /gyülekezet/fő (1931/38), Felsőzempléni Ref. Egyházmegye évi 50 Kc/lelkész és 20 F/gyülekezet/fő (1930/6), Kárpátaljai Ungi Ref. Egyházmegye évi 60-60 Kc/lelkész, tanító, gyülekezet (1929/ 15), Ugocsai Ref. Egyházmegye évi 30-30 Kc/lelkész, tanító és 10 F/gyülekezet/fő. Dusza, 1932/b. (3. sz. függelék) 86. p. 49 Csabay, 1931/a. (9) 11. p. 50 A Gömöri Református Egyházmegye Tornaiján 1931. évi október hó 9-én tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Szerk.: Csabay Pál. H. n., 1931. (továbbiakban: Csabay, 1931/b.) (3. sz. függelék) 107. p. 51 A Gömöri Ref. Egyházmegye a korábban önként jegyzett, de be nem fizetett adományok befizetésére két év haladékot adott, míg a rendszeres évi járulék utáni hátralékra évi 6%-os kamatot vetett ki. Csabay, 1931/b. (11) 13. p.
