Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)
34 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) másnap ott feküdt a Tornaijára összehívott rendkívüli egyházmegyei közgyűlés résztvevőinek asztalán, akik „hálás örömmel” fogadták a nagy értékű adományt.19 Egy hét múlva, december 13-án a konvent Kassán tartott soros közgyűlésén az előző rendkívüli ülésen felállított bizottság20 ismertette jelentését az egyetemes egyház által felállítani tervezett szeretetház elhelyezéséről. Öt épület megtekintése után a bizottság az általa meghatározott szempontok alapján az L. Tornallyay Margit jóvoltából felajánlott Beretky-kúriát találta a legmegfelelőbbnek egy árvaház felállítására, egyúttal javasolta a kon- ventnek e „nagyszerű alapítvány” elfogadását, mivel nézete szerint „ez volna az a mustármag, amelyből az egyetemes egyház szeretetintézményei- nek terebélyes fája egykor kihajtana”. A tárgyban továbbá olvastatott a tiszáninneni egyházkerület említett határozata, valamint Szabó Béla huszti lelkész levele, melyben értesítette a konventet, hogy a huszti egyház szintén egy szeretetház felállítását határozta el, s kérte a konvent erkölcsi támogatását. Ugyanekkor Balogh Elemér, a Dunáninneni Református Egyházkerület püspöke közölte, hogy saját kerülete is megmozdult egy szeretetintéz- mény felállítása érdekében, és ehhez a konvent jóindulatát kéri. A konvent meghatottan és hálás köszönettel fogadta a beretkei úrnő felajánlását. A továbbiakban felhatalmazott egy bizottságot az adomány átvételére, illetve a kastély átalakítási terveinek az elkészítésére azzal a kikötéssel, hogy az intézet 1929. szeptember 1-jén megnyitható legyen. A konvent - tekintettel arra, hogy az árvaházat az egyetemes egyház tulajdonának szánták - kimondta, hogy a tiszáninneni egyházkerület vonatkozó határozatát tárgytalannak tekinti (azt egyébként is felajánlotta a konventnek), a fenntartására felajánlott pénzösszegre azonban igényt tartott, egyúttal felszólított mindenkit az adakozásra. A tervezett további szeretetintézmények felállítása kapcsán örömét fejezte ki, és azokat erkölcsi támogatásáról biztosította.21 A konvent által kiküldött bizottság 1929. június 10-én tartott ülésén az egyház nevében L. Tornallyay Margit alapító oklevelét, a felajánlott ingatlant és tartozékait átvette.22 Az alapítólevélben az úrnő kikötötte, hogy az ajándékozott ingatlan csak Beretkéhez kötötten és csak árvaház vagy belmissziós központ céljaira használható fel, el nem idegeníthető módon. A felajánlott 100 000 Ke pénzösszeg szintén kizárólag ezen intézmény fejlesztésére volt fordítható. Kimondták, hogy amennyiben az árvaház valamilyen oknál fogva megszűnne az alapítólevélben lefektetett célt szolgálni, az visszaszáll az alapítóra, illetőleg annak református vallású jogutódaira. A bizottság a továbbiakban az árvaház számára megvásárolta a szomszédos telken álló Beretkei Református Egyház iskolaépületét 25 000 Kc-ért, és 19 A Gömöri Református Egyházmegye 1928. évi december hó 5-én Tornaiján és 1929. évi január hó 15-én Pelsőczön tartott rendkívüli közgyűléseinek jegyzőkönyve. Szerk.: CsabayPál. H. n., 1929. (17) 12-13. P20 A bizottság Bácsy Gyula missziós lelkésszel egészítette ki magát. A Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Ref. Egyház Egyetemes Konventje 1928. évi december 13-án, Kassán tartott rendes ülésének jegyzőkönyve. Szerk.: PatayKároly. H. n., 1929. (20) 23. p. 21 Uo. 27-28. p. 22 Bácsy Gyula: Adatok árvaházunk történetéhez. In: Református Egyház és Iskola, 1929. 33. sz. (továbbiakban: Bácsy, 1929.) 5. p.
