Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői 25 döntés helyett reponáltatta azt. Valószínűleg báró Koller ellenjavallta ennek a kettős bizottságnak a felállítását. Az Illír Deputációnak az erdélyi nem unitus püspök személye és a szerb privilégiumokat összefoglaló munkálatok miatt volt némi rálátása az erdélyi uniós ügyre, továbbá a dolog összefüggései és veszélyei miatt kötelességtudatból figyelemmel is kísérte ezt, de egy ilyen külön bizottság - bármily megtisztelő is volt az uralkodói bizalom - akkor is az erdélyi ügyekbe való nyílt beavatkozás lett volna. A Kancellária ezzel szemben gyakorolt heves ellenállását pedig az Illír Depu- táció már számos esetben tapasztalhatta. A visszatartott aktákat egyébként valószínűleg 1771. november 11-én juttatta vissza az Illír Deputáció, amelyeket az Államtanácstól egyszerűen továbbítottak az Erdélyi Vallási Ügyósztálynak.ss Végül fel kell tennünk a kérdést, mennyire segítette báró Koller tervezete az erdélyi uniós ügyben való tisztánlátást, útmutatóként használva mennyiben könnyítette meg az erdélyi közigazgatás rendeletalkotó tevékenységét. E fontos kérdések megválaszolására az alábbi adalékot találtam. 1771 végén Blümegen kivált az Államtanácsból, hogy uralkodója szolgálatát a Cseh-Osztrák Udvari Kancellária főkancellárjaként folytassa. Mivel főkancellárként már nem vonatkozott Blümegenre az összeférhetetlenségi szabály, gróf Breuner benyújtotta felmondását az erdélyi Vallási Ügyosztály (Consessus in Religiosis) éléről. Mária Terézia elégedettséggel nyilatkozott Breuner tevékenységéről, de természetesen elfogadta a lemondást, és a Consessus elnökségét Blümegenre bízta „tekintettel az erdélyi ügyekben már megszerzett jó ismereteire”.56 Az uralkodónő részére van der Mark erdélyi kancelláriai tanácsossá 1771 végéns8 egy saját uniós ügyi összefogla- * 5 55 Az Illír Deputáció november 11-i előterjesztése, cirk.: november 12. - HHStA. StRP. 3845/1771. sz. 56 Billet gróf Breunerhez és gróf Blümegenhez. S.d. - HHStA. StRP. 4/1772. sz. sz Szerzőjének beazonosításához az irat személyes vonatkozásai nyújtanak támpontot: Az irat „allerunterthänigste Nota”, vagyis az uralkodónőhöz intézett személyes felség-előterjesztés. Ilyet az Államtanács jegyzőkönyvei alapján az 1770-es évek elején kizárólag az uralkodónő legközvetlenebb munkatársai, a hivatalvezetők és az uralkodónő bizalmasai intézhettek hozzá. A szerző 1771 végén már hat éve volt az Erdélyi Udvari Kancelláriánál, egy másik helyen pedig Szebenben tartózkodásának idejéről beszél. Ezek alapján a szerzőnek korábban báró Brukenthalt, az Erdélyi Udvari Kancellária vezetőjét tartottam. Ld.: Kovács Kálmán Árpád: Állam - Szent Unió - Skizma. (Válogatott dokumentumok a bécsi udvar 1765 és 74 közötti erdélyi uniós politikájához.) Szeged, 2003. (Documenta Historica, 58.) 50. p. Újabb vizsgálataim során azonban az előterjesztőt egyre inkább a Kancellária idegen tanácsosában látom. Már 1761-ben felmerültek ugyanis az Államtanácson belül az első olyan gondolatok, hogy az Erdélyi Udvari Kancelláriára örökös tartományi német tanácsost kellene kinevezni, mivel a Kancellária javaslatai nem felelnek meg az elvárásoknak. HHStA. StRA. 1194/1761.; 1302/1761. sz., idézi: Ember Győző: Der Staatsrat und die ungarische Verfassung. In: Acta Historica, 1959. 120., 122. p. Báró van der Mark (neve több írásmódban ismeretes), aki 1763-tól töltött be tanácsosságot az Erdélyi Udvari Bizottságban, formálisan a kancelláriai tanácsosságot gróf Bethlen Gábor erdélyi kancellár kiválásával kaphatta meg, amikor Brukenthal átvet-
