Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői 19 pedig nem azt kifogásolta, hogy az Illír Deputáció azokat már korábban elkészítette, ez ugyanis a Habsburg államhatalom központi szerveinek birodalmi gyakorlatánál nem volt probléma. A hasonló munkálatokat ilyenkor elég volt formailag az Erdélyi Kancellária közbevetésével elvégezni, ami meg is történt, amikor Mária Terézia tőle is bekérte a pontosan megszabott kritériumok alapján kibocsátandó kimutatásokat. Erdély udvari szerve azt kifogásolta, hogy az 1767. március 9-i deputációs jegyzőkönyv második pontja a dolgok elé vágva kifejezetten az erdélyi vagy Erdélyen kívüli születésű erdélyi ortodox pópákkal foglalkozott. *1 A Kancellária tiltakozása nélkül az uralkodónő nem is foglalkozott volna külön ezzel a kérdéssel. 32 Rezolúciója az előzőhöz hasonlóan elutasító volt, és a következőképpen hangzott: ,A-d numerum 7mus a mellékelt jegyzőkönyvben az Illír Udvari Deputáció aktivitása a nem unitus népet érintő ügyekben nem terjed ki az Erdélyi Nagyfejedelemségre.”33 A döntéseket a Kancellária közölte is az Illír Deputációval 1768. február 29-én, majd rá következőleg („presentato” - „újabban”) március 12-én. így viszont a határozatok az Illír Deputációt sértették, és elnökét kényszerítették védekezésre. Báró Koller egy terjedelmes mellékletekkel ellátott jegyzőkönyvben mutatta ki báró Bartenstein erdélyi ügyekben kifejtett befolyását, és annak szükségességét, hogy a fenti kérdésekben az Illír Udvari Deputáció véleményét is meghallgassák. A deputációs elnök védekezésére született uralkodói döntés nagyjából megismételte az Erdélyi Udvari Kancellária által átiratban közölt uralkodói döntéseket: „Az Illír Udvari Deputáció aktivitása semmi esetre sem terjed ki az erdélyi nem unitus, nép ügyeire.” Ez a fogalmazás ugyanakkor csak az erdélyi nem unitus nép ügyeiből zárta ki az Illír Deputációt, a püspökség betöltésének és a papság közigazgatási felügyeletének kérdését nyitva hagyta. A későbbiekből kitűnik, hogy Rollernek egy másik, sokkal fontosabb célját sikerült elérnie: előterjesztése elnyerte a legfelsőbb figyelmet és tetszést, melynek következtében az udvar lassan-lassan elszánta magát az összefüggő erdélyi vallási uniós rendszer (szisztéma) kidolgozta- tására.34 A szerb befolyás és az illír jogok zavart okozó problémaköreire, illetve az uniós politika „teljesen más alakba kerülésére” tekintettel vetette föl báró Koller 1768. március 29-én ismételten a biztos („sichern”) uniós rendszer megalkotásának szükségességét.35 Koller szisztémás fölvetését az Államtanács és Mária Terézia ekkor még szó nélkül hagyta. Valószínűleg ennek oka az volt, hogy 1768—69-ben 31 Báró Koller 1768. március 29-i előterjesztése [...], ld. 4. sz. jegyz. 32 Mint ahogyan báró Koller joggal vetette föl, hogy az 1767. március 9-i jegyzőkönyvre született uralkodói „piacet” semmit sem kifogásolt ebben a véleményező előterjesztésben, valamint hogy az Illír Deputáció 1767. április 6- án kiadott egy különleges dekrétumot az Erdélybe kinevezett Dionisius püspöknek, amiről akkor elég volt egy barátságos átiratot kibocsátania az Erdélyi Udvari Kancellária részére. Uo. 383V. 33 Báró Koller 1768. március 29-i előterjesztése [...], ld. 4. sz. jegyz. 34 Koller maga így fogalmazott: „A leghűségesebb Illír Udvari Deputáció ... megelégszik azzal, hogy biztos reménységgel lehet afelől, hogy legkegyelmesebb tetszésre (»Aufnahm«) szolgál minden fenti dolog.” Uo. 385V. 35 Uo. 385r.
