Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői 17 lönben minden hiábavaló”. Isten bölcs gondoskodásának nevezte, hogy ez az állapot Őfelsége tudomására jutott, akinek ilyen módon alkalma nyílt arra, hogy a hit világosságával ezen a „legnagyobb bajon” segítsen. Évi ötezer forint ment a lelkészek fizetésére, százezer emberből pedig évente tízezer ember halt meg, ami azt jelentette, hogy harminc krajcár csak nem sok egy lélek üdvéért! Úgy vélte, a hit terjedése az „oláhok” vándorlásának is véget vet, arról nem is szólva, hogy az uniálás Erdélyben nem egy valamikor megtűrt vallás kiirtásáról szól, hanem valódi pogányok megtérítéséről.2a Bár elmaradt Bartenstein két fő gondolatának rendszerszintű kiértékelése, az osztrák alkancellár erdélyi ügyekben bírt befolyása révén tárgysorozatba kerültek az első olyan gyakorlati intézkedések, amelyek igyekeztek volna a római katolikus társadalmi és egyházi elit viszonyát javítani az unitusokkal, és rendezni az egyesült papság anyagi és műveltségi helyzetét. Fontos kiemelnünk azt a tényt, hogy a latin-unitus viszony javítását a bécsi udvari elit a nyugati típusú vallásgyakorlat meghonosításával szerette volna elérni a keleti tipusú uniált román egyházban. Az erdélyi románok között a mindennapi vallásgyakorlat ősi néphagyományokon nyugodott, a teológiai tantételek messze álltak vallásosságuktól, amely a kultikusan érzékelhető dolgokra irányult. Ebben az értelemben jelentette Athanasius Rednik püspöki vikárius, későbbi püspök a Kincstartóságnak 1764. március 28-án, hogy az „oláh” népet soha sem doktrínák, hanem látható példák által lehet megnyerni, ami pedig lehetetlen egyházi javak és pénzeszközök hiányában. Nagyobb adományozási aktus nélkül lehetetlen az unió további terjedését elérni és a régi előítéleteket legyőzni - fogalmazott.2« Az összefüggő uniós szisztéma kidolgozását nagyban hátráltatta az a kormányzati változás, hogy báró Bartenstein 1764-ben (halála előtt három évvel) kiszorult az erdélyi vallási uniós ügyek tárgyalásából. Az Illír Depu- táció erdélyi ügyektől való eltávolítása a következő ügyben is megmutatkozott: 1765. április 18-án Mária Terézia először még azt rendelte el, hogy az unitus papság és felszentelési taxája ügyében beterjesztett pontokról először még az Udvari Haditanács, az Erdélyi Kancellária és az Illír Deputáció tanácskozzon,2s de az 1765. június 11-i koncertáció már csak a Haditanács és a Kancellária között zajlott.23 * * 26 Bartenstein 1767-es halála után a deputáció vezetését báró Rollerre bízták, aki 1768-ban kíhos kompetenciavitába keveredett az Erdélyi Udvari Kancelláriával, amit két külön ügy együttesen robbantott ki. 1767-ben meghalt Dionysius Novakovich budai püspök, halála az uniós ügyben új megfontolásokat vetett föl. A másik ügy a Kancel23 Borié vótumát a HHStA. StRA. 2325/1763. sz. alapján idézi: Ember Győző: Egy katolikus államférfi a XVIII. században. Báró Borié Egyed. In: Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv. Bp., 1936. 330-331. p. ill. 330. p. (jegyzet); Klíma, 1941- 252. p. 2« Idézi: Klíma, 1941. 253. p. 2s Az Udvari Haditanács előterjesztése, 1765. február 1. (Cirk.: február 3., • recirk.: március 29., exp.: április 18.) - HHStA. StRP. 253/1765. sz. 26 Koncertációs jegyzőkönyv az Erdélyi Kancellária és az Udvari Haditanács között, 1765. június 11. (Cirk.: június 20., exp.: június 28.) - HHStA. StRP. 1582/1765. sz.
