Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben

A Szenei Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása 5 gyülekezeti istentiszteleti használatra nem alkalmas, vagy félremagyaráz­ható versszakokat” pedig ebben a kiadásban elhagyták, de sorszámaikat jelezték.8 „Röviden összegezve: alázatos restaurátori munkát kívánt végez­ni a bizottság. Ebben a munkában erősen kötötte a bizottságot a régi szép szöveggel szemben érzett kegyelet is, ezért a változtatások a fent említett elvi alapokon is sokkal messzebb mehettek volna” - írja másutt.9 Alapo­sabb vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a szövegeken nem egyszer a jel­zettnél, a vártnál gyakoribb kisebb-nagyobb nyelvi-tartalmi szempontú módosításokat is végeztek. Ma, amikor egy új, általános használatú énekeskönyv összeállításának az előkészületei folynak, ismét fölvetődik a kérdés, hogyan és milyen mér­tékben kerüljenek be ebbe Szenei Molnár Albert zsoltárai. Vannak, akik - tekintettel az újabb idők társadalmi, hitéleti változásaira, a vallásgyakorlat, a zsoltárok ismeretének visszább szorulására - a Szenei Molnár-zsoltárok alaposabb megrostálását látnák szívesen,10 mások pedig úgy gondolják, hogy ezt az értékes örökséget nem szabad megcsonkítani, a teljes szöveget kell közölni.11 A mi álláspontunk (és másoké) e kettő között van, hasonló a 8 Ék. 9. p. 9 CsomaszTóth Kálmán: A református gyülekezeti éneklés. Bp., 1950. 255. p. 10 Pl. Draskóczy László, aki a Reformátusok Lapjában jelenleg is közöl egy sorozatot Énekeljetek új éneket! címmel, s a Dunamelléki Egyházkerület ki­adásában 2009 és 2010 között meg is jelentetett három énekfüzetet 188 új énekkel, bennük egy-két új zsoltárparafrázissal (köztük Bede Anna átülteté­seinek van költői értéke), és azzal a szándékkal, hogy az új énekeskönyv majd ezekből is válogasson. A Doktorok Kollégiuma (a Magyar Református Egyház évenként ülésező tudományos testületé) 2010. évi pápai ülésén a himnológiai bizottságban Leendő Énekeskönyvünk előhírnökei: a Dunamelléki Énekfüzetek címmel felolvasott kéziratában (keltezése: Bp., 2010. 07. 27.) többek között ez áll: „Énekeskönyvünk első negyedét tovább­ra is tartsuk fenn a zsoltároknak, hiszen »e szavakat maga Isten adja szánk­ba, mintha csak ő maga énekelne bennünk önnön dicsőségét magasztalva« (Kálvin, 1542). Noha - Szenei fordításai kapcsán - kulturális értékeink ápo­lását jogosan követelhetik bizonyos nemzeti vagy művelődési szempontok, de ilyesféle szándékainkba ne akarjuk Istent prókátornak felfogadni. Éne­keskönyvünk zsoltáranyaga élő kövekből épüljön, mert a nem használt ének haszontalan, terméketlen, és énekeskönyvünkben jogtalanul bitorolja a drá­ga helyet. Ennek a szakasznak tehát - véleményem szerint - tartalmaznia kell a Szenei fordítások egy bizonyos hányadát, a gyülekezeteink által több­nyire kedvelt, és még ma is friss XVI. századi zsoltárparafrázisok jórészét, vala­mint az újabban íródott zsoltár-termés javát.” Uo. 5 p. 11 Karácsony SÁNDORnak - aki az 1948-as énekeskönyvet összeállító bizott­ságnak is tagja volt - szintén ez volt a véleménye, s mivel ezt a bizottságban nem tudta érvényesíteni, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség­nek ilyen elvek szerint s ugyancsak 1948-ban készült zsoltárkiadásához ő ír­ta a bevezetést. A Bevezetésben olvashatjuk is véleményét: nem akarjuk Szenei Molnár szövegét „toldozással-foldozással elrontani, másrészt nem hisszük, hogy akár mi, akár mások, mai magyarok, nálánál jobban meg tud­nék oldani ezt a feladatot [a zsoltárfordítást]. Mi az ő zsoltárfordítását vég­leges szövegnek érezzük, éppúgy elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valaki még egyszer ilyen tökéletesen és szépen magyar nyelvre fordítsa a 150 zsol­

Next

/
Oldalképek
Tartalom