Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Bolf Barbara: Demokrácia és vallás. Az egyház és állam közötti kapcsolatok fejlődése Franciaországban és Magyarországon a 19. századtól napjainkig

100

Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012)

tástudatra. Szerinte a legnagyobb kihívás, amivel most szembe kell néznie Franciaországnak és egész Európának, „átlépni egységes nemzetből sokszínű nemzetbe”.

Jean-Paul Willaime szintén a vallások fontosságáról ír. Az „elismerés és párbeszéd laicitásáról” beszél, amely meghatározza nemcsak az Európa Unió alapvető okmányainak hangvételét, hanem ez az, ami az európai országok nagy többségét jellemzi. Európa nyitott a vallások társadalmi életben való részvételére, és ez alól Franciaország sem kivétel. Willaime úgy gondolja, hogy Franciaországban „a hivatalos semlegesség mögött, amely tartózkodó és nem elismerő a vallási közösségekkel szemben, a gyakorlatban az elismerő laicitás egyik formája működik”.

A kötet Schanda Balázs tanulmányával zárul, aki alkotmányjogi szempontból vet egy pillantást demokrácia és vallás viszonyára. Az európai államok világnézetileg semlegesnek mondhatók, de ez nem jelenti azt, hogy értéksemlegesek és közömbösek lennének. A szerző arra hoz példákat, hogy az európai bíróságok hogyan, milyen elvek szerint járnak el a vallásszabadsággal kapcsolatos ügyekben. A tanulmány záró gondolata szerint nincs egységes európai modell állam és egyház viszonyában, de a vallásszabadságot ezek mind biztosíthatják.

A tanulmányokat követően pár oldalban bemutatásra kerülnek a szerzők, amelyből megismerhetjük rövid életrajzukat, legfontosabb kutatási területeiket és publikációikat.

A kötetről összességében elmondhatjuk, hogy érdekes adalékokat nyújthat a demokratikus államok — elsősorban Franciaország valamint Magyarország - és az egyházak jelenkori kapcsolatának megismeréséhez, de a benne foglalt tanulmányok csak rövid és felületes áttekintést jelentenek. A téma megérdemelne egy komolyabb, nagyobb szabású kutatást is. A szerzők történelmi áttekintéssel alapozzák meg mondanivalójukat, de ez is csak szűk keretek között valósult meg. Ugyanakkor különböző nemzetiségű és eltérő gondolkodású kutatók szólalnak meg, akik véleményük ismertetésével árnyalhatják a témáról alkotott elképzelésünket.

Kritikaként említhetjük továbbá, hogy a vallás és az egyház fogalmak sok esetben összemosódnak, a használat során keverednek. A jegyzetapparátussal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a tanulmányok lábjegyzetekkel egyenetlenül ellátottak, és nem jellemző kiadatlan levéltári források használata, rájuk történő hivatkozás.

Szembeötlő, hogy a francia szerzők, bár eltérő utakon, de mindannyian kiállnak a szekularizáció, a laicitás és a fennálló francia rendszer mellett, ítélkezni nehéz, hisz a mára kialakult helyzet sok küzdelem árán jött létre Franciaországban, de mindenképp érdemes elgondolkodni azon, hogy a jövőben hogy biztosítható az egyházak és az állam harmonikus együttműködése.

(ism.: Bolf Barbara)