Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)

Közlemények---------E

gy ágensi életút kezdetei. Szilágyi Sámuel peregrinációja (1728-1732)

Kovács Teofil

Bevezetés

A magyar protestáns egyháztörténet különös színfoltját képezi az eddig csak kevéssé kutatott ágensség, amely az ellenreformáció idején, a 17. század végén és a 18. század elején alakult ki. A protestáns egyházak által rendszeres fizetéssel ellátott, legkülönbözőbb ügyekkel megbízott személyek voltak ezek az ügyvivők. Ók képviselték állandó jelleggel egyházaik érdekeit a közigazgatás és bíráskodás legfelsőbb szintjén a bécsi udvar felé. Az erdélyi reformátusok Zoványi Jenő szerint a magyarországiakat megelőzve szervezték meg bécsi udvari kancelláriájuk mellett képviseletüket, melyet először Tarczali Zsigmond látott el. Ezt támasztják alá Dáné Veron- ka legújabb kutatásai is. Igaz, ő Tarczali tevékenységének kezdetét Zoványitól eltérően nem 1716-ra, hanem jóval korábbra - 1694/1698-ra - teszi. A magyarországiak ügyvivőjéről szóló első hivatalos említés csak 1713-ból származik.

1721-től a magyarországi ágensek tevékenységi köréhez tartozott a pesti vallásügyi commissio protestáns tagjainak tájékoztatása is.1 Feladatuk volt bármilyen egyházi ügyben a hozzájuk küldött folyamodványok megfelelő helyre való beterjesztése, az ügymenet gyorsítása vagy éppen késleltetése, a kedvező döntés érdekében az illetékesek tájékoztatása és megnyerése (igen gyakran anyagi áldozatokkal), a vallást érintő tervek alakulásának folyamatos figyelemmel való kísérése, az érintettek alkalmi vagy rendszeres tájékoztatása, egyházuk helyzetének előmozdítása.2

Az ágensség témájában eddig csak szórványosan jelentek meg írások.3 4 A legújabb kutatásokat Dáné Veronka végezte ezen a területen. Kutatási eredményeit Az erdélyi református egyház bécsi ágenciájának kialakulása, Tarczali Zsigmond ágenssége (1694 k. -1741) című kéziratban foglalta össze. A célzott kutatásokra annál is inkább igény mutatkozik, mert a 18. századot bemutató, összegfoglaló jellegű egyháztörténeti művek alig foglalkoznak a témával.4

1 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. (továbbiakban: ZOVÁNYI, 1977.) 15-16. p.

2 Zoványi, 1977.15. p.

3 ZOVÁNYI JENŐ: Ágensválasztás 1762-1763-ban. In: Protestáns Szemle, 1914. 2. sz. 79-91., 3. sz. 151-168. p.; UŐ: Volt-e Matolai nevű ágens? In: Protestáns Szemle, 1917. 9-10. sz. 630-631. p.

4 Balogh Ferenc: A magyarországi protestáns egyházak története. Debrecen, 1905.; Barcsa JÁNOS: A tiszántúli református egyházkerület története I-III. Debrecen, 1906-1908.; BIró Sándor et al.: A Magyar Református Egyház története. Bp., 1949.; BUCSAY MIHÁLY: A protestantizmus története Magyarországon, 1521-1945. Bp., 1985.; POKOLY JÓZSEF: Az erdélyi református egyház története. Bp., 1905.; PRUZSINSZKY PÁL: A magyarországi protestáns egyház története. Bp., 1921.; RÉVÉSZ IMRE: A debreceni egyház múltjának némely tanulságai. Debrecen, 1925.; UŐ: A magyar protestantizmus története a keresztyénség egyetemes