Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - DISPUTA - Csepregi Zoltán: Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt?
168 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) ugyanebben az évben saját fordításában Luther kátéját is megjelentette (RMNy 86), ezt talán tudathasadásként kell értékelnünk? Másodszor pedig nem az az érdekes számunkra, hogy Luther hogyan tekintett Bucernek erre a művére, hanem hogy Heltai mit látott benne és szerzőjében. Heltai számára Bucer nem szakramentárius elhajló volt, hanem elismert egységteológus, akit törekvése Melanchthonnal kötött össze. Heltai előszavát kétszeresen is komolyan kell vennünk, egyrészt el kell hinnünk neki, hogy ezidőtájt valóban megjelentek Erdélyben a wittenbergi úrvacsora-értelmezés kritikusai, az ún. szakramentáriusok, másrészt, hogy ő Bucer segítségével ezek ellen igyekszik fölvenni a harcot. Az első állítását alátámasztja az a fejlemény, hogy néhány évvel később, az 1554 márciusában Óváriban összegyűlt prédikátorok első cikkükben - igaz, már Kálmáncsehi Sánta Márton fellépését követően - éppen a buceri- melanchthoni közvetítés eredményét, a Wittenbergi Konkordiát vetették megsemmisítő bírálat alá,76 a második állítást pedig az a körülmény hitelesíti, hogy Heltai kiadványa nemcsak Bucer szövegét, hanem Johannes Brenz kifejezetten Luther melletti polemikus levelét is tartalmazza. Heltai még 1557-58-ban is kitart a melanchthoni felfogás mellett, amit nemcsak kiadványai (RMNy 143, 147) támasztanak alá, de a Consensus doctrinae aláírása is bizonyít (RMNy 143). „Nyilvánvaló szakramentárius hatás” - akárcsak Dávid Ferencnél - csak 1559-ben jelentkezik nála (RMNy 153,155).77 Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt Nem szeretném, ha fenti érvelésemből bárki arra következtetne, hogy alapjában tagadom Kálvin gondolatainak korai jelenlétét Magyarországon. Nem általában kérdőjelezem meg ezt, hanem abban a formában, ahogy ezt Jan-Andrea Bernhard felvetette. Elfogadhatónak tartom viszont ifj. Révész Imre kiegyensúlyozott összefoglaló ítéletét, mellyel a Dévai tanításának forrásai után nyomozó és azokat dokumentáló kiváló szinopszisát zárta. Gondolatait kivonatosan, de irányukat tekintve torzítatlanul idézem: „Mindezen előbb tárgyalt hatások mellett egészen másodrendűeknek mutatkoznak azok, amelyeket a magyar katechismusát író Dévay [...] 76 Bucsay, 1939. 269-271. p.; Bucsay Mihály: Szegedi Gergely debreceni reformátor, a kálvini irány úttörője hazánkban. Bp., 1945. (A Középdunai Protestantizmus Könyvtára, A/8.) 14-18. p. Az óvári cikkeknek pár évvel korábbi előzményeiről is tudunk, ezek azonban nem maradtak fönn. 77 Bucsay, Mihály + - Csepregi, Zoltán: Das Abendmahlsbekenntnis zu Marosvásárhely (Neumarkt), 1559. In: Reformierte Bekenntnisschriften. Hrsg.: Mühung, Andreas - Opitz, Peter. Bd. II/i. 1559-1563. Neukirchen, 2009. 97- 115. p. (Nr. 52.); Balázs Mihály: Dávid Ferenc életútja. I-IV. In: Unitárius Élet, 2009. 2-5. sz. 12-15., 10-13., 15-18., 7-15. p.; UŐ: Ungarländische Antitrinitarier IV. Ferenc Dávid. Bibliotheca dissidentium. Baden-Baden, 2008. (Répertoire des non-conformistes religieux des seiziéme et dix-septiéme siécles, 26.) 149-169. p.; Csepregi Zoltán: Hitvallás magyarul: Marosvásárhely, 1559. In: Lelkipásztor, 2011. 2-8. p.
