Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
20 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) jelentősebbnek mondható iskola egyik tanára lett, 1793/94-es tanévig dolgozott itt,105 ekkor letette a tanítói hivatalt, és mint írják a krónikában, „privatisált a maga házában”. Pontosabban nem írta körül a fia, hogy ez mit is jelenthetett, de tudunk következtetni rá. Dávidházy János a francia háborúk nyújtotta konjunktúrát használta fel arra, hogy előbb csak kiegészítse a szűkösnek mondható tanári fizetést, majd pedig évekig csupán az üzlettel foglalkozott. A hódmezővásárhelyi tanácsülési jegyzőkönyvekből maradt fenn néhány vele kapcsolatos per rövid anyaga, az ítéletek szövege. Ezekből egyértelműen látszik, hogy Dávidházy János termény- és állatkereskedelemmel, illetve állattartással foglalkozott. Az üzlet méreteire csupán következtetni lehet. 1797-ben üzlettársával, Szűts Jánossal együtt perelte be gondatlanság miatt, kártérítést követelve Gál Jánost, akinek harminckét marhát adtak át teleltetésre, de csupán harmincat kaptak vissza.106 Egy másik alkalommal, ő volt a megbízott, gabonát kellett volna eladnia, és a költségek elszámolásánál kerül összetűzésbe a megbízójával.10? 1794/95-ben a szűkös termés miatt éhező vásárhelyieknek 300 köböl búzát és 100 köböl árpát osztott szét, az árát pedig a következő évben kamat nélkül kérte vissza.108 A jegyzőkönyvből az derül ki, hogy lelkész korában sem hagyott fel teljesen az efféle üzletekkel, 1802 őszén nyújtott be keresetet egy csordás ellen, aki szerinte gondatlanul járt el, és emiatt pusztult el Dávidházy egyik marhája.109 Figyelemre méltó, hogy ettől az időponttól kezdve csupán hitelügyleteinek nyomát lehet követni, míg ezelőtt szinte kizárólag állat- és terménykereskedelemmel kapcsolatos adatok ismertek. Munkájának feladásához és Hódmezővásárhely elhagyásához feltehetően személyes okok vezettek. 1798-ban a békés-bánáti egyházmegye gyűlésén vett részt, és ott a szintén megjelenő hódmezővásárhelyi káplánnal, Berecz (vagy máshol Bereczk) Péterrel kapott össze közelebbről ismeretlen dolgon.110 A dolog előzményeképpen említhetjük, hogy már a gyülekezet, legalábbis a presbitérium is megelégelte Dávidházy áskálódásait és kitöréseit. Az 1798. február 20-án tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyve szerint: „Tiszt. Prédikátor Bereczk Péter úr ellen egynéhány Punctumokban foglalt hejtelen vádjaira, a’ mennyiben azokban az Ekklának mind Külső mind pedig Belső Elöljáróira, ’s az Halgatokra is tiszteletlenül célozna, maga Reflexióit, az mostan tartandó V. Tractus Gyűlésébe, az föntebb is nevezett Dávidházi János eő Kegyelme ellen ll>5 Futó Mihály: A holdmezővásárhelyi reformált egyház és iskola története. In: Sárospataki Füzetek, 1862. 178-195. p.; RÉVÉSZ IMRE, id.: Adatok a hódmezővásárhelyi főgymnasium történetéhez. In: Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1874. 399-400. p. 106 Csongrád Megyei Levéltár, Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár, Hódmezővásárhely, (továbbiakban: CSML. HFL.) IV. A. 1001. a. 4. (= Tanácsülési jegyzőkönyvek.) IV. köt. (1794-1802.) 201. p. '<>7 CSML. HFL. IV. A. 1001. a. 4. IV. köt. 286-288. p. «* CSML. HFL. IV. A. 1001. a. 4. IV. köt. 375. p. 109 CSML. HFL. IV. A. 1001. a. 4. IV. köt. 442. p. 110 „Egymást gyalázták a gyűlés előtt.” Kis BÁLINT: A Békés-bánáti Református Egyházmegye története (1836). Közreadják: Gilicze LÁSZLÓ - KORMOS LÁSZLÓ. Békéscsaba-Szeged, 1992. (továbbiakban: Kis, 1992.) 148. p.
