Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 93 probléma az időtengely kikapcsolásáé a túlvilág bemutatásának kísérletében. E ponton nem feledhető az első részben foglalt alapvetés, mely szerint „ez világi életet az örök élettel egyben nem hasonlíthatiuk”. Mihálykó írása mégis segit hasonló vonásokat felfedezni a két szféra között. „Az miképpen Télben az ió és szorgalmatos kertésznek minden gondolattia és esze azon forog, miképpe az iouendo Nyárban az ő kertét különb-különb fele [...] szép és illatos virágokkal rakja [...] ezenképpen Iesus Christus az mennyei kertész most is azon forgódik, miképpen plántálhasson magának az emberi nemzetből mennyei paradiczomat és gyönyörűséges kertet.” Az allegorikus értelem e ponton azonosítható tétele szerint odaát nincs előre eldöntve minden, hanem a trónon ülő Krisztus feladata azon törni a fejét, hogyan alakíthatna minél hibátlanabb édent e tökéletlen népség fiaiból. A szöveghely egyértelmű tropologikus és anagogikus üzenetet is hordoz, és a parabola a további sorokban kibontakozva újabb tartalmakkal gazdagodik a mennybéli jutalom és hatalom vonatkozásában.83 Szentgyörgyi szövegének hetedik elmélkedésében egy csodálatos körmondatban utal arra, hogy Isten földi szolgálata mennybéli uralkodást kínál osztályrészül a hivőknek: „a’ma végtelen és Örökké-való Országot el-nyeijük: holott, nem chak Száz esztendeig, hané örökkön örökké fogunk uralkodni: nem a földnek, hané Meny-országnak lészünk örökösi. Azért, édes fiatskáim, se az únalmasság el ne fáraszszon benneteket, se a’ hiuságos dichóségnek kívánása ne chiklandozzon: mert e’ Világnak minden szenvedési sem méltók arra a’ juvendő dichóségre, melly mi-bennünk meg-jelenik.” A dolgozat végére a Malomfalvay és Szentgyörgyi tollából vett szövegekkel való összehasonlítást is tekintve egyértelmű retorikai eljárástani különbségekre és meggyőző tartalombeli, tematikai egyezésekre mutathattunk rá. A fenti összefüggésrendszert is tekintetbe véve leplezhetetlen időzavarba kerültünk, és e riadalom bennünk csak fokozódik, ha a vizsgált szövegkorpusz utolsó szavaihoz érünk, amelyek pontosan a két összeférhetetlen szféra átjárására buzdítják, sürgetik az egyetlen fiút, aki képes lehet megteremteni az összeköttetést: „No azért Uram Iésus Christus, kit nag reménséggel és igaz hüttel várunk, siess el iőni és ne késsél, és vígy minket magadhoz az te Atiádnak országába, Amen, Amen, Amen.” (Kiemelés tőlem.) 83 A mennybéli uralkodásra kifejezett utalás nem szerepel Mihálykó fordításban, legfeljebb arról asszociálhat ilyen összefüggésre az olvasó, ahogyan a szöveg az Apokalipszis mondatára emlékeztet, ti.: „Légy hiv mindhalálig, megadom életed koronáját.”
