Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 69 viszony a mért és az érzékelt idő között. E két tartomány, amiben az embernek esélye van választ találni a kérdéseire: tudható, mi a legrövidebb és a leghosszabb mérhető időtartam, de kifürkészhetetlen, ami ezeken a határokon kívül esik. Mint az Mihálykó - Homonnai Jánoshoz intézett, ajánlásként is működő - elöljáró beszédében olvasható, a kiinduló értelmezési tartomány a tapasztalat: „Ennekokáért, mivel hogy az esztendőnek forgásában egy esztendőn úgy mint az másikon az szép és gyönyörűséges nyári időről, mely az köserves és szomorú Telet követi, mindenkor találunk, mit kellyen tanulnunk, Mind az Eghről, földről és ezeken való állatokról, mellyek példázzák és árnyékozzák az örök életnek örömét és düczőségét, mely ez világi nyavalyás, és sok fáradsággal rakua életet követi.” (Kiemelés tőlem.) Az „árnyékozás” a Szentírásban is előforduló kifejezés,12 ennek jegyében a fenti idézet elővezeti a vizsgált szöveg működési mechanizmusát. Ettől a vázlattól nem is igen lesz sokkal bonyolultabb a szerkesztettsége. Csökkentett retorikai eszköztárból merítve, hasonlatok láncolatán át vezeti a magyarázatot, ami mindvégig következetesen a jelen és az örökkévaló világ összevetését szolgálja a két nagy évszak leírására szűkítve, mintegy „árnyékozva” azt. A behatárolt képkincsből válogató, képekben mégsem kimondottan szegény munkában a szintaktikai alakzatok közül olykor a halmozás, a felsorolás, a szinonímia, az ismétlés jelentkezik, jelzős szerkezetek fordulnak elő (felsőfokú melléknevek ritkán adódnak). A struktúra megfelel a biblikus parabola jegyeinek, és funkciójában is találkozik azzal. Nem hiányzik a sztereotip bevezetés, a kommentárszöveg és a tanulság kifejtése, ami a befogadó számára a gondolkodási folyamat lezárásaképpen a szöveg céljának megfelelő értelmezés garanciáját előlegezi. „A befogadó a prototipikus történet alapján következtethet arra, hogy hasonló szituációba keveredve hogyan alakulhatna saját sorsa.”l3 Az eljárás tudatos Mihálykó elmélkedésében, hiszen az elöljáró Krisztus didaktikai módszerére hivatkozva tájékoztat arról, miért szándékozik „példabeszéd által szóllani”. „Imez három okért”, amelyek 12 Az Ószövetség az egzegétikai folyamat alapja, az Újszövetség, illetve eljövendő javak előképe, árnyéka; „mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgáltak”. (Zsid. 8,5.) Vö.: FABINY TIBOR: A keresztény hermeneutika kérdései és története. I. A prekritikai korszak: az első századtól a reformáció koráig. Bp., 1998. (továbbiakban: FABINY, 1998.) 147. p. >3 Szabó, 2007. 167. p. A szerző pontosan sematizálja a parabola működését: ,A biblikus parabola mint szövegtípus szerkezeti felépítése: a sztereotip bevezetés mint kommentárszöveg, a parabolát működtető analógia első rendezett párjának megadása az X olyan mint Y formulával a szövegalkotó megalkotja a forrástörténetet [...], mely tanulsággal zárul, a befogadó megalkotja a céltörténetet, melynek főszereplője ő maga egy hasonló élethelyzetben, a befogadó a történet alapján tanulságot von le.” Ld. SZABÓ, 2007.169. p.
