Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 63 templomokat, szabadon választhassák a szuperintendenseket, ne kényszerítsék őket a katolikus egyházi szertartásokra, ne háborgassák őket a céhekben és a hivatalokban, mindenki szabadon térhessen át az evangélikus hitre, hogy a gyermekek szüleik vallását követhessék stb. A katolikus követek és az egyház főpapjai azonban ezeket határozottan elutasították, sőt a protestáns egyházak legitimitását is megkérdőjelezték.60 Hasonlóan a következő, 1709-ben ülésező országgyűlésen, ahol az evangélikusok már sokkal nagyobb számban jelentek meg, de nem sokat tudtak elérni. A konventben már huszonöt evangélikus városi és vármegyei követ vett részt az alsó-magyarországi királyi és bányavárosokból, valamint Sopron, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Győr, Zólyom, Turóc, Árva és Liptó vármegyékből. Élükön már Okolicsányi Pál állt, aki kiszabadult a fogságból, ahová az ónodi országgyűlés után került. Panaszait és követeléseit Okolicsányi emlékirat formájában előterjesztette. A katolikus főpapok és követek azonban lázadóknak nevezték a protestánsokat, és kérelmeiket elutasították. Az uralkodó amellett csak a soproni vallási cikkek betartására volt hajlandó. Ilyen értelemben az év végén egy emlékiratot adott ki, amelyben a protestánsoknak a vallásszabadságot biztosította, és minden templomfoglalást s más, a soproni vallási cikkeknek ellenkező intézkedést megtiltott. így erre, a soproni cikkek betartására törekedtek az 1710 elején már harmadszor összeült labanc országgyűlés evangélikus követei. Sérelmeiket és követelményeiket akkor ismét Okolicsányi Pál adta elő három új emlékiratában.61 Ebből lehetett látni, milyen értelemben várhatták a szabadságharc leverése után az evangélikusok a vallási kérdés megoldását. A szatmári béke harmadik pontja csak általánosságban tartalmazta a vallási törvények betartásának ígéretét.62 Egy végleges, szimbolikus pontot a Rákóczi- szabadságharc vívmányai után (az evangélikus egyház számára) az 171215-i országgyűlés tett, amely a protestánsok vallásszabadságát ismét csak a soproni cikkek keretében ismerte el. Emellett azonban a rózsahegyi zsinatot sem mellőzte, és 31. törvénycikke a zsinat címen tartott rózsahegyi gyűlést tárgyalásaival és határozataival együtt megsemmisítette. A következő törvénycikk a szabadságharc alatt történt összes tárgyalásokat és cselekvényeket, s velük együtt a vallásügyi cikkeket is semmisnek nyilvánította.63 Mindennek ellenére azonban a Rákóczi-szabadságharcnak rendkívül jelentős helye van az evangélikus egyház történetében. A hosszú fegyveres harcban az egyház megszilárdult, és az evangélikus rendek önbizalma az elnyomás évtizedei után újból megnőtt. A szécsényi országgyűlésen új templomok tucatjai kerültek az egyház birtokába, amelyeket ugyan csak néhány évig birtokolhatott, ám e rövid átmeneti időszak is hozzájárult az egyház újraéledéséhez az erőszakos rekatolizálás után. Ez új helyzetet teremtett a 18. század első felében, amikor az evangélikus nemesség már elszántan és erélyesen védte egyházának jogos 60 Zsilinszky, 1897.312-328. p. 61 Zsilinszky, 1897.352., 415-422. p. 62 Pulyai JÁNOS: Szatmári békesség. Szerk.: MÉSZÁROS KÁLMÁN - BÁNKÚTI IMRE. Bp., 2007. (Rákóczi Források.) 63 Törvénytár, 1657-1740. 464-481. p.
