Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
60 Egyháztörténeti Szemle X1I/1 (2011) és az utolsó, a gömöri-déli egyházkerület Gömör, Kishont, Torna, Borsod, Heves és Szolnok vármegye területén terjedt el. Az 5. és 6. határozat a szuperintendensek kötelességeit szabta meg, a 7. szólt a szertartásokról, és rögzítette a közös, háromnyelvű agenda megjelentetését, a 8. a harangozásról, a 9. a délutáni istentiszteletekről és a következő az úrvacsora-kiszolgálásáról. A 11. törvény az egyházi ünnepeket, a következő a hétköznapi imákat szabta meg, majd három a keresztelésekkel, a házasságokkal és a temetkezésekkel foglalkozott, s a 16. a lelkészi viseletről szólt. A 18. és 19. határozat a papi özvegyekkel és a beteg lelkészekkel foglalkozott. A következő törvény a két nemzetiség templomhasználatát szabta meg, a 21. a térdepelésről, a 22. a leányegyházakról és a 23. a papi fegyelemről szólt. Két különleges cikk (a 17. és a 24.) az iskolaüggyel foglalkozott. A legnagyobb gondozást az eperjesi evangélikus kollégiumnak ajánlotta, mint az ország legfőbb evangélikus iskolájának. Fenntartásáról az egész egyháznak kellett gondoskodnia. Az utolsó törvény az egyház legfelső bírósági szerveit, a két konzisztóriumot hozta létre, amelyben egyenlően voltak képviselve a világiak és az egyháziak, Hellenbach János báróval és Szirmay Miklóssal az élén.52 53 Több követ tiltakozása sem akadályozta Krmant és híveit a pietizmus szigorú elítélésében. Végül, a hosszú vitatkozás után a zsinat elhatározta, hogy minden részvevőjének le kellett tennie az esküt a szimbolikus könyvekre (Liber Concordiae). Sőt a püspök egy kiegészítő külön cikkelyt is adott hozzá, amely szerint a zsinat megerősítette az Augustanát s Apológiáját, a smalkaldeni hitcikkelyeket, Luther kisebb s nagyobb katekiszmusát és különösen a Formula Concordiaet, kárhoztatott közben „minden eretnekséget és szektákat”, jelesül „a pietizmust minden kinövéseivel egyetemben”. Ezt a külön cikkelyt azonban a zsinat eredeti, kéziratos törvényei nem tartalmazták, és először csak a Krman szuperintendens által az év végén Zsolnán kinyomtatott változatában jelent meg.® A kollégium, de ugyanígy a politikai kérdések ügyében a zsinat Krman Dániel püspököt Lengyelországba küldte a svéd királyhoz, akitől anyagi támogatásért kellett folyamodnia az eperjesi főiskola számára. Emellett politikai, esetleg katonai segítséget is akartak kérni XII. Károlytól, a közép-európai evangélikusok nagy pártfogójától, aki nem titkolta, hogy bizonyos körülmények mellett kész lenne beavatkozni a szabadságharc eseményeibe. Ez azonban nem az első magyar evangélikus követség volt a svéd király udvarában. Már 1705 nyarán az eperjesi kollégium vezetői Melczel Mihály városi gyülekezeti elöljárót és Szirmay Miklós esperességi felügyelőt küldték ki Lengyelországba, ahol a király tartózkodott. A svéd kancellárral tárgyaltak és a politikai támogatáson kívül elérték, hogy a kollégium diákjainak nyolc ösztöndíjas helyet biztosítsanak a grefswaldi egyetemen.54 A rózsahegyi tárgyalások szerint Krmannak is eredetileg 52 EOL. I. a 9. 20: Originale Synodi Rosenbergensis Evangelicae in Memória serenissime Posteritati conservatur. 53 ZSILINSZKY, 1889. 79. p.; DZURIAK, 2008. 235-236. p. 54 HÖRK JÓZSEF: Az Eperjesi Ev. Kér. Collegium története. Kassa, 1896. 72. p.
