Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története

Egy több évszázados református „ároni ház”

5

Az eredetileg a nyugati határ védelmére telepített őrségiek szolgálatára igen nagy szükség lett a török elleni harcok idején. A hódoltság terjeszkedésével azonban, a sorozatos hadjáratok miatt az őrségi települések is közvetlen veszélybe kerültek. A helyzet főképp a 16. század végi török ellenes háború után, Kanizsa elestével lett válságos. A források tanúsága szerint az őrségieket a török hódítók súlyosan megadóztatták, többször szedtek túszokat közülük, nem ritkán a falvakat is felégették.10 Egy török összeírás szerint Szalafő 1600-ban hódolt meg.11 Az Őrség kora újkori történetéhez tartozik még az a tény is, hogy az itt élők igen fogékonyak voltak a reformáció tanaira, a 16. századtól kezdve egészen napjainkig kontinuus protestáns, főképp református gyülekezetek alakultak ekkor.12

A család történetének fonalát is a törökkel folytatott harcok idején tudjuk felvenni. A középkori eredetű Békés őrcsalád tagjai feltehetően a 16. század folyamán is harcoltak a betolakodók ellen, igaz azok most nem nyugatról, hanem az ellentétes irányból érkeztek. Pontosan nem ismerjük a körülményeket, de valószínűleg a török elleni harcban tüntette ki magát Békés László, úgyannyira, hogy 1583. januári keltezéssel Szalafői előnéwel nemességet és címert kapott ő és két fia, Ferenc és Pál Rudolf királytól.13 A címer képén látható, egy tar fejet átszúró kardot a kezében tartó vitéz teszi gyaníthatóvá, hogy Békés László a törökök elleni harcban tüntette ki magát. Őt tekinthetjük a szalafői Békés nemzetség ősatyjának. Ő az, akitől számítva a családtagok leszármazását a fennmaradt források segítségével valamelyes biztonsággal tudjuk megállapítani.

A nemességszerzésen kívül nem sok mindent tudunk Békés Lászlóról. Az látszik bizonyosnak, hogy Szalafőn élt továbbra is, immár személyében is nemesként, azaz országos nemesként. Életéről többet nem tudunk. A családra nézve arról, hogy milyen körülmények között élhettek ekkor, egy

III. In: Vasi Szemle, 1974. 218-236. p., 390-402. p., 553-566. p. (továbbiakban: STAHL, 1974.) Az 1286-os oklevél elég zavaros szövegrészleteit először Zakál György közölte 1818-ban mint hiteles szöveget (Eorséghnek leírása úgymint: Annak Természete, Története, Lakosai, ezeknek szokásai, nyelvszokása. A’ melyeket öszve szedegetett Nemes-Népi Zakál György 1818- dik Esztendőben. Szerk.: VÖRÖS OTTÓ. Szombathely, 1985. 32-33. p.), ebben azonban Alsó-Eörről van szó. Az 1536-os oklevél szövegét csak átiratból ismerjük, egyes tartalmi problémák, feltűnő anakronizmusok miatt Stahl elveti hitelességét, 18. századi hamisítványoknak tartja őket, így a bennünket érdeklő névanyag is a 18. századi állapotokat tükrözheti. Vö. STAHL, 1974. 563. p.

10 Csiszár Károly: Az Őrség. H.n., 1999. (Változó világ, 26.) 17-38. p.

11 Stahl Ferenc: Vas megyei hódoltság összeírása a XVII. század közepéről. In: Vasi Szemle, 1970. 2. sz. 304. p.

12 Pataky László: Az őrségi református egyházmegye története. H.n., 1992. (továbbiakban: Pataky, 1992.) 11-23. P13 Kempelen BÉLA: Magyar nemes családok. II. köt. Bp., 1911. 35. p. alapján a cimer leírása: „Hasított paizs; a jobboldali arany mezőben zöld halmon befelé fordult pánczélos vitéz törökfejes kardot tart; a baloldali ezüst mezőben vörös tetejű tornyos vár áll; sisakdísz: arany csillag; takarók: vörös-ezüst, kék-arany.” A címert közli: SIEBMACHER, J.: Wappenbuch des Adels von Ungarn. I. Bd. 1885. 49- P-, 35-1-