Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: McGrath, Alister: Az ateizmus alkonya
Recenziók 85 igényt tartó eszmék közül. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy amikor a modernt felváltotta a posztmodern, az ateizmus is visszaszorult. Könyve utolsó előtti fejezetében McGrath egy tanulságos, sőt szimbolikus élettörténettel ismerteti meg az olvasót: Madalyn Murray O’Hair, az ateizmus megkésett prófétájának tragikus életével. Madalyn nem intellektuális érveléssel vagy erkölcsi feddhetetlenséggel kívánta megnyerni az amerikai társadalmat nézeteinek, hanem hírveréssel és gátlástalansággal. Az ateizmus tévesztésének nemes eszméje mellett ugyanolyan - vagy még nagyobb - súllyal esett a latba nála a hírnév és gazdagság iránti vágy. Gyermeke érdekére hivatkozva indított pert az iskolai imádkozás és biblia- olvasás betiltásáért. A pert 1963-ban megnyerte. E precedens nyomán szüntették be az amerikai állami iskolákban az imádkozást és a Biblia- olvasást. Madalyn ezzel egycsapásra a figyelem középpontjába került, s Amerika legismertebb ateista propagátora lett. Életében azonban nem igyekezett megvalósítani azokat a magasabb erkölcsi eszményeket, amelyeket az ateista humanizmus hirdetett: nyilvános felszólalásai sekélyesek, botrányosak és intoleránsak voltak, foggal-körömmel való ragaszkodása az ateista mozgalmon belüli elsőséghez nevetséges frakcióharcokhoz vezetett, pénzügyi botrányokba keveredett. Nimbuszán a legnagyobb foltot az ejtette, hogy éppen az a gyermeke, akinek az érdekeire hivatkozva ominózus perét megindította, később megtért és keresztény lett. Ez az epizód azért különösen jelentős, mert a 19. század toposza a keresztény szülők zsarnoksága ellen lázadó ateista gyermek, itt pedig ennek épp a fordítottja történt. 1995-ben Madalyn és családja titokzatos módon eltűnt. Később kiderült, hogy ateista elvbarátaik gyilkolták meg őket, hogy megkaparinthassák a Madalyn által felhalmozott vagyont.E beszédes és az ateizmus egészére sommás tanulságokkal szolgáló életút ismertetése után McGrath könyve utolsó fejezetében bemutatja az ateizmus távlatait. Ismertet néhány kortárs angolszász ateista szervezetet, melyeknek sem társadalmi bázisuk, sem társadalmi hatásuk nincs. Az egykor világra kiterjedő „szellemi birodalmat” képező ateizmus mára árnyéka önmagának. Alapjában megváltozott a valláshoz való viszonyulás is. Ma már azok is elismerik a vallás pozitív hatását az egyén életminőségére és a közösségépítésre, akik nem vallásosak. Mára - szerencsére - senki nem hiszi el azt az ósdi mesét, hogy a vallás kategorikusan elnyomó jelenség. McGrath tárgyilagos módon nem sikkasztja el az ateizmus nyilvánvaló pozitívumait sem: a humanizmust, a tekintély, kiváltság és elnyomás elleni harcot, illetve azt, hogy az ateista valláskritika hozzájárul ahhoz, hogy a kereszténység időről időre önmagába nézzen, és megfontolja: vajon teljesen az evangéliumi úton jár-e, vagy esetleg itt-ott letért róla? S ha ez utóbbi bekövetkeznék, az ateista valláskritika segíti a helyes útra való visszatérést. Ebből a kereszténység súlyos felelőssége is származik: az ateizmus jövője a kezében van. Ha a kereszténység megmarad az evangélium szellemében, elejét veheti az ateista kritikának. Ha azonban nem, kiváltva ezzel a bíráló hangokat, ne csodálkozzék az ateizmus megerősödésén. Jelenleg az alkonyat dereng fölötte, de egyedül a kereszténységen múlik, hogy napja újra felkel, avagy sem. (Ism: Somodi Imre)
