Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Varga Lujza: A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban
62 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) nemzetközi erőkkel való szolidaritásban vihető győzelemre! ’Magyar- ország ennek a szolidaritásnak adta tanújelét az erdélyi fejedelmek harcában’ — mondja Rákosi Mátyás. És ha szétnézünk Bethlen szövetségeseinek soraiban, akkor valóban a haladó, szabad fejlődésre törekvő Európa összefogását láthatjuk a fejedelem oldalán. A világreakció akkori főerejével, a Vatikán, a Habsburgok és a lengyel király blokkjával szemben Bethlen kapcsolatba lépett minden haladó és függetlenségét védő országgal... Figyelemreméltó öröksége Bethlennek éppen a szomszédos népekkel való szoros barátság és együttműködés a közös ellenséggel szemben! Végül, de nem utolsó sorban nagy figyelmeztetés Bethlen terve az orosz szövetség megkötésére, mely arra tanít, hogy mivel a történelem folyamán a magyar nép szabadságának ügye egybeesett a nagy orosz nép érdekeivel - éppen ezért az orosz nép harcai nagyban segítették a magyarok nemzeti küzdelmeit, és így az oroszokhoz való fordulás, az orosz-magyar szövetség - amikor lehetőség nyílt -járható és szükséges út volt! Bethlen Gábor építő munkáját és harcait ma tudjuk igazán haladó hagyományunkként értékelni, mikor népünk a társadalmi és nemzeti elnyomás bilincseiből örökre kiszabadult, s függetlensége és haladása védelmében támogatja, élén a hatalmas Szovjetunióval, az egész haladó emberiség. Bethlen példája ma is tanulságul szolgál, és a haza iránti kötelességek kitartó teljesítésére buzdít, állandó éberségre int országunk ellenségeivel, az imperialista háborús gyujtogatókkal szemben, tudatosítja népünkben, hogy hol a helyünk abban a küzdelemben, mely az egész emberiség jobb jövőjéért folyik.”6 7 A ’6o-as, ’70-es évek fordulata Nagy László 1969-ben megjelent könyvében saját bevallása szerint arra törekedett, hogy a korábbi irodalomtól eltérően egy elfogulatlan Bethlen- képet fessen meg. A fejedelem nála olyan uralkodóként jelenik meg, akinek harcait a nép nem érezte annyira magáénak, mint korábban Bocskaiéit - ezért hívják az ő háborúit szabadságharc helyett vallásháborúnak. Bethlen személyét éppolyan ellentmondásosnak látta, mint a kort, amelynek szülötte volt: nem tartotta sem eszményi szabadsághősnek, sem csupán a hatalomvágy vezérelte embernek. Olyasvalakinek látta, aki „a rendiség korlátain túlnéző, vallásilag türelmes abszolutista uralkodó korai megjelenése magyar földön. Számadásra kötelezett szolgának érezte magát.”z aki modern fejedelemként nem szimpatizált a rendi kiváltságokkal. Nagy úgy látta, hogy a korabeli Magyarországon a városok hanyatlásnak indultak, a Habsburg-kormányzat súlyos adóterheket rótt ki úgy rájuk, mint a parasztokra, akiket emellett a földesurak is kizsákmányoltak, miközben kíméletlen ellenreformáció és vallásüldözés folyt - nem csoda tehát, hogy a lakosság gyűlölte a Habsburg-hatalmat. Erdélyben ugyanígy áll szemben a fejedelem a rendiséggel (a rendek ellen szükség esetén akár a törököt is behívhatja), csakhogy ott nemzeti monarchia van szemben az idegen uralom alatt levő királyi Magyarországgal. Nagy szerint a Habsburgok folyamatosan lázították az erdélyi rendeket a fejedelem ellen, ám épp 6 Uo. 152. p. 7 Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp., 1969. 27. p.
