Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 37 direktórium megbízását, a bp-i Kálvin-téri parókiához való kiküldetését, elfogadta s ezáltal a direktórium intézkedési jogát elismerte. így az E.T. 34. te. l. pontja alapján a vétkességet meg kellett állapítani, de a 3-ik pontnak azon minősítése szerint is, hogy fellépésével az egyháztagok vallásos érzületét megsértette. Panaszlott beismerte, hogy a direktórium alakítása, amelyben részt nem vett, helytelen kezdeményezés volt; megállapítható az is, hogy a rövid életű egyházi forradalom lezajlása után, alig 8-9 napi szereplés után a panaszlott az alkotmányossághoz és törvényességhez visszatért, amely a tárgyaláson tett azon nyilatkozatéval is congruens, hogy ezt a játékot, amelyet a proletárdiktatúrával kacérkodó direktórium kigondolásával űztek, nem tartja a kálvinista egyenes jellemvonással összeegyeztethetőnek. A bíróság Petri Elek püspök és Szilassy Aladár bp-i gondok vallomásával igazoltnak látja azt a védekezést is, hogy kellő tisztelettel és az egyház belső dolgaiba való avatkozás nélkül foglalta el a Kálvin-téri parókián bizalmi kiküldetését s hogy ezt személyes ambíció nélkül, a püspök iránti szeretetből, az ő védelmére fogadta el. A teológia épületében az 1919. március 30-án tartott értekezleten mondott inkriminált beszéde, B. Papp István, Forgács Gyula, és Hatolkay Kázmér vallomása szerint, nem foglalt magában egyházellenes intenciót, sőt abban a keresztyénség fölényét igyekezett bizonyítani. Elfogadja a bíróság azt a védekezést, hogy mivel a vörös katonák erre az értekezletre betolakodtak, így az izgalom nagy volt, beszédjének egyes kifejezéseit félreérthették s a panaszlott javára kellett írni azon férfias nyilatkozatát is, amely szerint beismeri, hogy a terror alatt ne lett volna szabad beszélnie. A bíróság általában enyhítő körülményül vette a panaszlottnak a tárgyaláson előadott komoly kálvinista lelkészhez illő, töredelmes vallástevését, amely az egyházforradalmi mozgalmakban való részvételtől a mai napig tartó lelki harcának gyümölcse; figyelembe vette a bíróság azt, hogy a panaszlott fájlalja, hogy belesodródott ezekbe a mozgalmakba s hogy részvétele mélyebb lelki motívum indította t.i. hogy mivel úgy értesült, hogy a püspök élete van veszélyben, úgyis, mint a püspök volt káplánja, a püspökét akarta megvédelmezni. A panaszlottnak a tárgyaláson tett ünnepélyes, határozott és fenntartás nélküli bocsánatkérését lényeges enyhítő körülményül tekinti a bíróság s így panaszlottal szemben a legenyhébb büntetést, a dorgálást találta kiszabandónak. V. , Valamennyi vádlottal szemben azt, hogy egyháznak a panaszlottak ténykedéseiből kára származott volna, a bíróság nem találta megállapíthatónak s ezért az E.T. V. te. 34§. 2.64 pontja alapján emelt vád alól őket fel kellett menteni. A költségekben való marasztalás a vétkesség kimondásának következménye. VI. , Gombos Ferenc a tárgyalásra megidéztethető nem volt, s így ellene az eljárást, az újabb megidézhetés lehetővé váltáig, fel kellett függeszteni. VII. , Miután köztudomás szerint a Ref. Tanács című a Károlyi-féle forradalom idejében keletkezett alakulat és az „Új Reformáció” című lap szereplése az egyházforradalmi mozgalmak előidézésében jelentős volt, a 64 Vö. 58. sz. jegyz.
