Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
26 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) hanem egy, az 1919 ősze óta az egyházi beléletet meghatározó probléma. Erre utal, hogy több újságcikk is foglalkozott a Tanácsköztársaság idején történetekkel, illetve azokkal a lelkészekkel, akik abban részt vettek.s° Ebben a levélben többször, de csak áttételesen kerül megemlítésre a Magyar Evangéliumi Diákszövetség (MEKDESZ), mely 1918 és 1920 között a legjobban szervezett és a legnagyobb tagsággal rendelkező református ifjúsági egyesület volt. Bereczky Albert levele Forgács Gyulához azért lényeges, mert abban bár nem kerül említésre a MEKDESZ, mégis annak vezetőire vonatkozik a mentőakció. Függetlenül attól, hogy mit szerettek volna a nehéz helyzetbe került lelkészek tetteikkel, helyet készítettek a két világháború közötti magyar protestáns ifjúsági mozgalomnak, a Soli Deo Gloria Diákszövetségnek. Valószínű tehát, hogy az SDG létrejöttében fontos tényező volt, hogy a MEKDESZ vezetőit az 1920-as évek elején a Tanácsköztársaság alatti megnyilvánulásaik miatt felelősségre vonták. Valószínű, hogy az 1919-es esztendő beszédtéma volt a teológus hallgatók között is, akik az abban érintett szervezetek és vezetők nélkül új szervezetet szerettek volna létrehozni. Bár Deme László és Benkő István később tisztázták magukat a vádak alól, mégis hirtelen egy olyan vákuum keletkezett a magyar protestáns ifjúsági szervezeti hálón, amely helyet teremtett egy újnak. A MEKDESZ a két világháború között már soha sem tudta visszanyerni azt a vezető szerepét, amelyet az első világháború előtt és alatt elért, mégis fontos szellemi bázisa maradt a korszaknak. Egy másik visszaemlékező, Ravasz László szavaiból a következők derülnek ki: „Az én lelki bölcsőm a MEKDESZ-ben ringott. Mott János személyes hatására döntöttem. Hozzám legközelebb a MEKDESZ baráti köre állott: Victor János, Czeglédi Sándor, Révész Imre, Muraközy Gyula, Bereczky Albert, Szabó Imre, Benkő István, s a többi hű tagja ennek a csoportnak/’s1 Tehát az a nagyon kusza és sok szállal átszőtt magyar református lelkészi kar, melynek tagjai 1914,1919,1945 és 1948 fordulóin akár egymás ellen is fordultak, a legtöbb esetben közös lelki élményekből táplálkoztak. A szembefordulások okai viszont még keresendők, kérdés, hogy milyen hatások érték a Péceli Kör tagjait és a MEKDESZ vezetőségét, hogy azok később két külön részre osztódnak majd. Feltűnő, hogy a Bereczky levelében említett személyek, illetve a különböző igazoló és bírósági dokumentumokban előforduló, panaszlott személyek életrajzi adatai megtalálhatóak voltak lelkészi jellegüktől függetlenül már a Magyar Életrajzi Lexikon első kiadásában és annak kiegészítő kötetében is. Ugyanakkor azon egyházi életben meghatározó 50 50 „A harmadik tényező volt az Ev. keresztyén diákszövetség. Ennél már szomorú tény az, hogy miután előzőleg theologialig folyton és rohanva csúszott lefelé a lejtőn, végre tényleg és teljesen átnyergelt a kommunizmushoz; bár ott sem tagadható, hogy egyik-másik igyekezett még valami Tolsztoj-szerű evangéliumi alapot megőrizni.” Militans: Egyházi forradalom a kommunizmus alatt. In: Kálvinista Szemle, 1920. május 23. 6-7., május 30., 3-4. p. (továbbiakban: Militans, 1920.) 5‘ Ravasz, 1992.184. p.
