Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni
96 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) A kötetben található tanulmányok legnagyobb erénye, hogy érdekes, a 17. századi élet intimitásaiba vezető írások, amelyek újabb és újabb kutatásokra ösztönöznek. A Váradi Biblia hasonmás kiadásakor irányult Petrőczi figyelme arra, hogy Köleséri Sámuel és Brian Walton életsorsát párhuzamba állítsa. Medgyesi Pál sokat kutatott életének vizsgálata során is talált olyan megfejtésre váró mozzanatokat, ami a puritán-kutatást előbbre viszi. Ezt már a tanulmányok címe is elárulja: Miért ad(hat)ott nemes levelet III. Ferdinánd Medgyesi Pálnak?; Johannes Polyander, egy meghatározó tanáregyéniség Medgyesi Pál életében. Egy régi keletű félreértést oszlat el az „igazi Basirius Izsákról” szóló írás, levelezésének elemzése alapján. A tanulmány végső figyelmeztetése megszívlelendő: „Mielőtt [...] végképp beleragadnánk az iránta érzett, úgyszólván kötelező magyar ellenszenvbe, emlékezzünk Basirius Izsákra, az Erdély végóráit érzékeny lélekkel és lelkiismerettel megélő vendégre és Ali bej gyámolítójára, továbbá a szerető férjre és családapára is. Egyszóval az »igazi« Basiriusra, minden erényével és hibájával együtt.” (57. p.) Talán a régebbi és újabb keletű előítéleteinknél sem ártana ezt az alapszabályt alkalmazni. Ez a rövid mondat sokat elárul a tanulmánykötet írásairól. Ezekben Petrőczi nem csupán az ismeretlen, fel nem tárt történeti, irodalmi tényeket akarja bemutatni, hanem emberi magatartási módokat, életcélokat, emberi kapcsolatokat elemez. Nem csupán az eseményeket, hanem az embereket akarja megismerni és megismertetni. A tanulmánykötetben megismerkedhetünk Margaret Winthroppal, Új Anglia - ahogyan akkor, a mai Egyesült Államok bölcsőjét nevezték - Lorántffy Zsuzsannájával. A kötet másik, Lorántffyval kapcsolatos írása Kálvin és Renáta hercegné barátságát veti össze Medgyesi Pál és Lorántffy Zsuzsanna kapcsolatával, amit már egy korábbi írásában megvizsgált a szerző. A kötet több írása a 17. századi amerikai puritánokkal foglalkozik. Az ő életükről, munkásságukról és főként hatásukról vajmi keveset tud a magyar egyháztörténetírás. A puritanizmus hatásának legkeletibb helye Magyarország, a legnyugatibb az Újvilág. Érdemes a párhuzamokra figyelni. A 19. századi protestáns népi kegyességben élő biblicizmus gyökere nálunk is az Amerikából ideszármazó késői puritanizmusra vezethető vissza. Az Egyesült Államok kereszténységének jellegzetesen biblikus vallásosságának alapját is az Újvilág puritán kegyesei teremtették meg. Az amerikai zarándok atyák világába kalauzol bennünket A Bibliává változtatott lelkipásztor - avagy életigenlő siratóének John Cotton halálára című tanulmány, amely egy 17. századi versfaragó, Benjamin Woodbridge John Cotton halálára írt elégiájáról szól. Cotton a korai Amerika legnevezetesebb prédikátora volt, amolyan régi Billy Graham, akinek bostoni prédikációjára „különféle [...] megrögzötten gonosz személyek jöttek el ide és bánták meg bűneiket”. A versezet nem éppen remekmű, de a puritán biblicitására annyira jellemző, hogy érdemes idézni kedvcsinálóul az ötletes tanulmányhoz:
