Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Simon Ervin: Zágoni Jenő (szerk.): Baptisták az első világháborúban

Recenziók 91 bemutatása mellett ott szerepelt a vallásszabadság életbe léptetésének jelentőségteljes mozzanata is. E tekintetben valóságos missziót feltételezett a háborúban való részvétel. Wilson békepontjait ugyané szempontból talál­ták rokonszenvesnek a szerzők. S amikor ténylegesen számolni kellett a területi elcsatolásokkal, akkor éppen az ellenséges román és szerb nemzeti ortodox egyház türelmetlen, elnyomó, a magyarság által képviselt vallás- szabadságot korlátozó magatartására hívták fel a figyelmet a baptista szer­zők. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy majdnem az egész korabeli baptista közvélemény leképeződik e gyűjtemény révén a háborús éveket illetően. Kétségkívül nem volt fontosabb baptista lap, mint a Békehírnök, tehát a szövegkorpusz alapjául választott bázis szerencsésnek és átgondolt­nak nevezhető. Ugyanakkor érdemes volna a későbbiekben kitelj eszteni a figyelmet más baptista orgánumokra is:6 tisztázni, hogy az ott található munkák között van-e háborús tematikájú, vonhatunk-e párhuzamot az itt olvasottakkal, egyáltalán milyen kép rajzolódik ki azokból, módosítanak-e valamit az eddigi képen? Ez esetben kirajzolódhatna előttünk az egész korabeli baptista publicisztika irányvonala és szellemisége, ami komoly kutatási eredményként jöhetne szóba. S ha mindez kiegészülhetne a Bap­tista Levéltár vonatkozó anyagainak rendszerezett áttekintésével, akkor gyakorlatilag teljessé és maradéktalanná válna a kép.7 A dokumentatív jellegű részeket, melyeket fentebb ismertettem, álta­lában a Tudósítások, versek, levelek a lövészárokból vagy a Vezércikkek, versek, levelek, esetleg a Közlemények, tudósítások alfejezetek követik. A frontharcosoknak, hadifoglyoknak, esetleg ezek hozzátartozóinak a Béke­hírnök szerkesztőségéhez eljuttatott írásaival, leveleivel, verseivel, beszá­molóival ismerkedhetünk meg e sorok révén. Azt mondhatjuk tehát, hogy a könyv erőteljesen folklorisztikai jellegű, de akár komolyabb esztétikai ér­tékkel bíró adatai és darabjai döntően ezekből az alfejezetekből kerülnek ki. Lényeges a differenciálás, hiszen a színvonalbeli különbség egészen nyilvánvaló például a versek esetében: még a laikus olvasó is egészen köny- nyedén érzékeli ezt a fajta esztétikai differenciát. Ugyanakkor a rövid uta­lások ellenére (399. p.) azt már kevesebben tudhatják, hogy a monogra­mokkal, esetleg nevekkel és beosztásokkal ellátott (népi eredetű és ihletettségű) munkák között számos darab lényegében műköltészeti alko­tásnak tekinthető. Somogyi Imrének, a közösség nagy tiszteletnek örvendő egykori vezetőjének több versével találkozhatunk. Róla nem árt tudni, hogy a korabeli Magyarországnak különösen a déli területein jelentős elismert­ségben volt része költőként és publicistaként. Juhász Gyula és Móra Ferenc barátságát és elismerését is sikerült kivívnia többek közt. Irodalmi mun­kásságát több verseskötet jelzi. Esetében tehát aligha beszélhetünk folklór 6 Elsősorban a Balogh Lajos szerkesztette Vasárnapi tanító elnevezésű havi lapra, valamint Az igazság tanúja c. baptista közlönyre gondolok. Mindkét lap rövid­del a századfordulót megelőzően indult útjára, s a háborús évek alatt sem szüne­teltették őket. 7 Habár hagyatéki anyagokkal találkozhatunk a kötetben, nincs határozott nyoma annak, hogy ezek valóban a Baptista Levéltár tulajdonát képeznék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom