Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Forgó András: Véghseő Tamás: "... mint igaz egyházi ember..." A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése
86 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) reformintézkedések bevezetésével, végül pedig a papság számára a fejezet címében is szereplő „jobb életrend” bevezetése. De Camillis nagy energiával látott hozzá a munkához, de kettős ellenállással kellett megküzdenie: egyrészt az uniót ellenző klérussal, másrészt pedig „belső ellenzékével”, azokkal az uniót elfogadó egyháziakkal, akik idegenként tekintettek rá, és helyette egy közülük való főpásztort láttak volna szívesen a püspöki székben. Az első két cél elérése érdekében De Camillis legalább tizenhárom zsinatot tartott, ahol mintegy négyszáz pap tette le a katolikus hitvallást, és fogadta el az űj püspököt elöljárójának. A püspök emellett szabályozta papjai életmódját, liturgikus és lelkipásztori tevékenységét, híveik hitéletét stb. Végül pedig kísérletet tett a műveltségi viszonyok javítására is egyházi kiadványok nyomtattatásával és mindenekelőtt szeminárium létesítésének tervével. A harmadik cél, a ,jobb életrend”, az egyesült papság jogainak biztosítását jelentette. „így a keresztény világban sehol sem bánnak a papokkal” - idézi De Camillis egyik levélrészletét a szerző (135. p.). És valóban, sok adatot olvashatunk a papok jobbágyi sorban tartásáról, amikor az oltár mellől hajtották őket mezei munkára, de olyan eset is ismert, amikor egy papot földesura a disznók közé vetett, amíg esküvel nem ígért neki engedelmességet (139. p.). De Camillisnek sikerült elérnie, hogy az uralkodó kiváltságlevélben biztosítsa az egyesült papok jogait (1692. augusztus 23.), de a megyék egy része nem volt hajlandó végrehajtani a rendeletet, mert az országgyűlés megkérdezése nélkül akarta megváltoztatni a jobbágy-földesúri viszonyt. így ezen a téren nem sikerült semmilyen számottevő eredményt elérni, különösen az egyre fokozódó, Béccsel szembeni ellenállás miatt. A fejezet azonban összességében eredményesnek értékeli De Camillis püspök tevékenységét, mert visszafordíthatatlanná tette a Rómával való egységet, és lerakta a görög katolikus közösség felemelkedésének alapjait. De Camillis tevékenysége során egy olyan konfliktus is felszínre került, mely a későbbiekben alapvetően korlátozta a munkácsi püspök mozgásterét: Munkács és Eger viszonyának kérdése. Már Kollonich is azon a véleményen volt, hogy az unióra lépett egyházmegyét az egri püspök felügyelete alá kellene vonni, hiszen a munkácsi püspökség területe az egri egyházmegyében feküdt. Bár De Camillis apostoli helynöki kinevezést kapott, Kollonich és Fenesy György egri püspök tulajdonképpen rítusvikáriusként tekintett rá, aki a mindenkori egri püspök bizánci rítusú híveit pasztorálja. Bár ez De Camillis idejében nem vezetett nyílt konfliktushoz, az egri püspök ekkor megfogalmazott álláspontja később komoly következményekkel járt. „Fenesy jól számított: mindazt, amit az egri püspökség és a görög katolikusok viszonyával kapcsolatban megfogalmazott, a megfelelő pillanat elérkeztével utódai kíméletlenül, akadálytalanul és hosszú évtizedeken át meg tudták követelni De Camillis püspök utódaitól, másodrendű katolikusokká fokozva le őket, papjaikat és híveiket.” E „másodrendű katolikus” felfogást tükrözte már Kollonich Einrichtung sw er kje is, amelyik azt javasolta, hogy a görög katolikus papok csak feleannyi fizetésben részesüljenek, mint a római katolikusok. De Camillis János József munkácsi püspöki tevékenységének Rákóczi Ferenc mozgalma vetett véget. Miután elűzték Munkácsról, Eperjesen telepedett le, ahol 1706. augusztus 22-én fejezte be életét.
