Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

46

Egyháztörténeti Szemle XI1/3 (2011)

köszöntőjét Rozgonyi Bertalan csongrádi főispáni helytartó,66 ugyanakkor akadt az 1860-as években is meglepő címzés.67

A Csanádi egyházmegye a leginkább forradalmiak sorába tartozott, elsősorban Horváth kinevezett érsek, Róka József püspöki helynök, de részben még Lonovics József még hivatalban lévő - pontosabban új posztját még el nem foglaló - püspök miatt. Utóbbi, érdekes módon, mind az osztrák, mind a forradalmi oldal szempontjából bűnösnek nyilváníttatott bizonyos mértékig, amin inkább a megtorlók oldaláról nézve van mit csodálkozni, hiszen a „magyarhoni kath. egyház főpásztorainak, a kath. néphez intézett körlevele” — ahol ugyancsak az aláírók között szerepel „József m. k. Csanádi püspök, kinevezett egri érsek” - meglehetősen egyértelműen fogalmazott: „»Féljétek az Istent, tiszteljétek a királyt,« (Pét. I. 2,17.) szeressétek a hazát. Ha a közveszély órája ütne, tehetségtekben fekvő semmi áldozatot se sokaljatok, mellyet a királyi szék-, a haza- és alkotmánynak megmentésére tőletek polgári s keresztényi kötelességtek kíván.”68

Az igazság azonban valahol a kettő között lehet, vagyis a szabadság- harcot elutasító, királypárti, ugyanakkor országát támogatni kívánó hazafi képében. Erre utal többek között - a hazaárulónak nyilvánított - Hám Jánosnak Lonoviccsal szembeni bizalmatlan hangvétele is: „Lonovits úr is támogatta tanácsaimat és érveimet, - hogy őszintén-e vagy csak úgy szín- leg, azt nem merem eldönteni.”6« Horváth meglehetősen egyetértőleg szólt a szabadságharc alatt kialakult, tolmácsolásában mindenkire egyaránt érvényes érzületről: „Gyalázatnak tartatott tétlen honmaradni, midőn a haza veszedelemben forog” - írta, s helyeslőleg adott számot arról, hogy „még a papi növendékek közöl is számosán fegyverrel cserélték föl a szent könyveket”.70 Szilágyi Sándor a főpap forradalompártoló habitusát és magatartását érzékelteti, mondván Horváth „püspökkorában megyéjében szóval tett a forradalomért”.71

A tizedről való lemondás ismét olyan pont a két pap-politikus biográfiájában, mely kiemelt helyet követel magának. Az 1848. március 18-án tartott csonka főrendi ülésen, a szokásostól eltérő módon, mindössze négy főpap volt jelen: Scitovszky János pécsi, Lonovics József Csanádi, Rudnyánszky József besztercebányai püspök és Rimely Mihály pannonhalmi főapát. Az elsőnek felszólaló Scitovszky, illetve az utána szóló Lonovics,72 * * majd a másik két főpap, sőt a válaszüzenet78 is úgy fogalmazott,

66 Rozgonyi Bertalan levele Lonovics Józsefnek. Szeged, 1865. március 18. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 473-474.

57 Ismeretlen személy latin nyelvű levele Lonovics Józsefnek. Bécs, 1866. augusztus 29. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 704-707. Lonovics javításaival szerepel a szöveg, címzés: „a Csanádi püspöknek”.

68 Religio és Nevelés, 14. sz. (1848. augusztus 1.) 105-106. p. Ld.: ELMER, 1999. 111- 113. p.

6« Scheffler JÁNOS: Hám János szatmári püspök emlékirata 1848-49-ből. Bp., 1928. Újra közölte: ELMER, 1999.137-158. p.; 147. p.

70 HORVÁTH, 1864. II. 578. p.

71 Szilágyi, 1850.306. p.

72 „Tekintve a másik táblán történteket, s engedve a t. tekintetes] RR.[endek] hazafiúi felszólításának, én is részemről kész vagyok a papi dézsmáról lemondani s ez

áldozatot is a haza oltárára letenni” - szólt Lonovics. Ld. Felséges Első Ferdi-