Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

44

Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011)

kiharcolt eredmény,53 máshol pedig egyenesen kiemelte, hogy nem sikerült megoldania a helyzetet, nem ejtvén szót a pápai döntés titkos jellegéről sem.53 54 A sorok között tehát negatívan értékelte Lonovics tevékenységét a vegyes házassági ügyek kezelése tekintetében.

Horváth a papok forradalmi részvételét hazafiságként értelmezte, Lonovics ellenben elutasította, még általánosságban, tehát elméletileg sem tudott azonosulni az egyházi személyek bármilyen katonai szerepvállalásával - azon túlmenően, hogy az uralkodóval való szembeszegülés érzete teljesen idegen volt tőle. A püspöki kar által a kormánynak a klérus fegyveres szolgálata elleni tiltakozás tárgyában 1848. július 9-én benyújtott folyamodványon szerepel „József Csanádi püspök, kinevezett egri érsek” szignója is. A szöveg szemléletesen festette le a kialakult képtelen helyzetet: „Lelkünk borzad azon gondolattól, hogy a pap, ki egyszersmind nemzetőr lévén a gonosztevők üldözésére is köteleztetnék, azon haldoklót lássa el az örök ut szentségeivel, kit maga vagy rendőrtársa leszuronyozott, és hogy a pap, ki ezen pillanatban tévé le mint őrálló a fegyvert, csákót és blouset, azonnal az oltárhoz menendő, vegye föl az egyház szent öltönyét, a vérnél- kiili áldozatot hívei előtt és a lelkek üdvéért bemutatandó.”55 Lonovics konkrét esetekben is ennek megfelelően járt el. Egy héttel későbbi levelében például így nyilatkozott Bogcha Ferenc kerecsendi plébános kérvényére: „Szóval oda utasíttatott, hogy miután abbeli szándokát, hogy pap s lelkész létére ismét fegyvert viseljen, elegendően rosszalni nem lehet, s az, hogy folyamodása következtében főhadnaggyá lett kineveztetését nem átallotta elfogadni, méltán közbotrányt okozott. A hadügyi miniszternek legottan jelentse ki, hogy tanácstalanul tett folyamodását visszavonván, érintett kineveztetését el nem fogadhatja. Mit is ő egész készséggel teljesített.”56 * Bogcha, mint láthatjuk, tartott Lonovics kedvezőtlen ítéletétől: „Azon esetre, ha excellenciád parókiámat tőlem megtagadná, légyen oly kegyes, az Istenre kérem, s tegye utódomnak Leporisz Károly öcsémet, az aldebrei lelkészt, ki valóban méltó ajánlatom, egy férfiú, annyival is inkább, hogy itthon hagyott jószágomat reá bízhassam, s ne legyek kénytelen azokat hirtelen elprédálni.”57 Nem volt ugyanakkor személyes - vagy legalábbis nem hagyott mély nyomot Bogchában - feljebbvalója eljárása, erről tanúskodik, hogy a fentebb említett jubileumi ünnepségen is részt vett. Érdemes kiemelni a július 16-ai levélen szereplő aláírást: Lonovics József ,,k.[egyelmesen] kinev.[ezett] egri érsek”.

53 Ld. HERMANN Egyed: Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése. Bp., 1934. (A Pázmány Tudományegyetem egyháztörténelmi szemináriumának kiadványa, 1.); Marczau HENRIK: Lonovics küldetése Rómába: Adalék a vegyes házasságok történetéhez.' In: Budapesti Szemle, 1890.166. sz. 1-26. p.; Várady L. Árpád: Lonovics József római küldetése. Bp., 1934.

54 Horváth Mihály: A magyarok története rövid előadásban. Pest, 1862. (3. kiad.) (továbbiakban: HORVÁTH, 1862.) 564-565. p.

55 Religio és Nevelés, 13. sz. (1848. július 30.) 97-99. p.; Ld.: ELMER, 1999.108. p.

5® Lonovics József levele Bogcha Ferencről ismeretlennek. Pest, 1848. július 16. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. II. f. 299., külzet.

5z Bogcha Ferenc levele Lonovics Józsefnek. Kerecsend, 1848. július 13. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. II. f. 299.