Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek

Horváth Mihály és Lonovics József — párhuzamok és ellentétek

Busku Anita Andrea

A 19. századi magyar történelem időszerű figurái gyakran keresztezték egymás életét, sokszor alakítottak, hozzátoldtak, netán kurtítottak rajta. Ráeszmélhetünk, hogy bizonyos sorsok mintha szüntelenül egybefonódnának. Hasonlóra figyelhetünk fel Horváth Mihály1 (1809-1878) és Lonovics József2 (1793-1867) esetében is.

Párhuzamok már a származásuk kapcsán is fellelhetőek. Horváth elszegényedett középnemesi család sarjaként mintegy predesztinálva lett volna a kutyabőrhöz ragaszkodó gondolkodásra, vagy legalábbis nehézséget okozhatott volna a saját osztályával szembeni meghasonlás, azonban apja foglalkozása miatt polgárnak tekint ették,a ami megkönnyíthette a társadalom szélesebb rétegeivel kapcsolatban kibontakozó szimpátiájának kialakulását. Eredetét ugyanakkor feltételezhetően előnyösnek találta, hiszen a középnemességet tekintette a meghatározó erőnek, azon osztálynak, „mely a legalis nemzet magkövét, az alkotmány hűséges őrét” képezte, szemben a főnemesség legtöbbször hazafiatlan, nemzetietlen érzelmű tagjaival.-1 4 5 Lonovics ugyanakkor - noha jómódú, mégis - polgári, „közrendü szülőket” mutathatott fel,6 s bár igen fontosnak tartotta a szegény sorsú elemek támogatását, s nem tett tanárként és püspökként sem különbséget a nemesek, polgárok és parasztok között,6 joggal nevezhetjük arisztokratikus gondolkodásúnak, aki számára a nobilisek előnnyel indulnak az életben.

A legkomolyabb analógiát természetesen az adja, hogy mindketten a papság kötelékébe tartoztak, sőt egy ideig egyszerre foglalták el a Csanádi püspöki pozíciót, pontosabban teljesen jogszerűen egyikük sem töltötte be a prekonizáció késlekedése, majd elmaradása miatt. 1848-ban ugyanis Horváth elnyerte a szóban forgó főpapi kinevezést, azonban miután a felszentelés elmaradt, akárcsak Lonovics ezzel egyidejű egri érsekké történő

1 Életéhez Id. MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály, 1809-1878. Szerk.: DÉZSI LAJOS. Bp., 1917. (Magyar Történeti Életrajzok) (Online: Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.niif.hu - 2010. január.) (továbbiakban: MÁRKI, 1917.)

2 A később említettek mellett ld.: Emlékülés Lonovics József püspök születésének 200. évfordulóján. Makó, 1993. (A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei, 13.)

3 Szilágyi is a következő szavakkal kezdi a forradalmi kormány miniszterének bemutatását: „Szegedi seborvos fia.” SZILÁGYI SÁNDOR: A magyar forradalom férfijai 1848/9-ből. Pest, 1850. (2. kiad.) (továbbiakban: SZILÁGYI, 1850.) 306. p.

4 HORVÁTH MIHÁLY: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf, 1864. (továbbiakban: HORVÁTH, 1864.) 1.185. p.

5 Ld. Országgyűlési emlékkönyv, 1866-1867. Szerk.: FARKAS Albert. Pest, 1867. (továbbiakban: FARKAS, 1867.) 598. p.

6 Ld. végrendelete tanulságait. Kalocsai Főszékesegyházi Levéltár, Kalocsa. II. 1. c.

4. (= Hagyatéki iratok.) Vö. FARKAS, 1867. 598-599. p.