Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
34 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Irodalmi munkásságot is fejtett ki, bár mennyiségében sem jelentősét. Cikkei jelentek meg a Debreczeni Protestáns Lapban, az Evangéliumi Protestáns Lapban és Révész Imre Figyelmezőjében. Azért hogy némileg el tudjuk helyezni őt a kor nagy teológiai irányzatai között - habár már az is eléggé jellemző, hogy mely folyóiratokban publikált -, egy írását röviden ismertetem. 1873-ban jelent meg az egyházakkal szembeni közönyösséggel foglalkozó cikke. l83 Az 1871-ben alapított Protestáns Egylet, a liberális teológusok immáron intézményesült egyesülete kezdte el támadni az általuk ortodoxnak tartott „hivatalos” egyházat.18! Ennek egyik részeként hivatkoztak arra, hogy a templomok üresek, mégpedig azért üresek, mert a hívek nem hisznek többé a modern tudomány által megkérdőjelezett tanokban. A cikk több oldalon keresztül tulajdonképpen ennek az állításnak a cáfolata, hisz Dávidházy szerint legalábbis a Tiszántúlon a templomok tele vannak. Ott, ahol meg nem oly látogatottak, a lelkész egyéniségével, beszédstílusával van a baj és nem a hitcikkelyekkel, írásában Dávidházy végig épít a közte, magát a tiszántúli átlag lelkésszel azonosítva, és a pesti, liberális teológusok közötti ellentétre. Több ellentétpárt is felhasznál ennek érzékeltetésére, úgymint vidéki-városi, ortodoxok- „reformer atyafiak”. Egyértelmű tehát, hogy a korszak liberális-ortodox teológiai vitájában, mint a tiszántúliak általánosabban, id. Révész Imre oldalán, folyóiratában publikálva, az ortodoxok oldalán állt. Elmondható, többi írását vizsgálva is, hogy tudományos igényűt, elméleti írást nem alkotott sosem, minden alkalommal gyakorlati problémákra kereste a legkézenfekvőbb választ. Foglalkozott többek között a lelkészi hivatás gyakorlati kérdéseivel, a lelkészi hivatal létével, a családkönyvekkel, a lelkészi stólával és a vadházasságokkal. Egyetlen könyve is egy teljesen gyakorlati, ám minden szempontból fontos kérdésben nyújt segítséget a gyakorló lelkészeknek. l8s Egy nagyon jellemző tulajdonságát szükséges még kiemelni, hogy a róla alkotott kép még teljesebb legyen. Nekrológjában így foglalta ezt össze az ismeretlen szerző: „Az elhunyt esperes úgy gyülekezetében, mint az egyházmegyében a becsületesség, a kötelességtudás, pontosság és rend embere volt, aki mindenütt, ahol netalán helytelenséggel, vagy szabálytalansággal találkozott, teljes szigorúsággal és apostoli komolysággal lépett fel.”* 186 Élete vége felé megmutatkozott felé a megbecsülés, 1905-ben húsz - éves esperesi jubileumára nagy ünnepséget rendeztek, és emlékkönyvet is kiadtak.187 Dávidházy János megélte még a világháború végét, a bevonuló 183 D-S: Miért üresek a templomok, s mi következik ebből? In: Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1873. 3-4. sz. 122-130. p. 184 A korszak református liberális teológiájára általában, és a Protestáns Egyletre különösen ld.: MÁRKUS JENŐ: A liberális szellem a református egyházban. A magyar református liberális teológia. Bp., 2005. 123-129. p. 188 DÁVIDHÁZY JÁNOS: A lelkipásztor teendői a presbyteriumban és az egyházi vagyon ügyéhez tartozó nyomtatványok kezelése körül. Debreczen, 1889. 186 Dávidházy János nekrológja. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1920. 207-208. p. 187 Dávidházy János 25 éves esperességének jubileuma. A Debreczeni Ev. Ref. Egyházmegye 1905. márczius 2-án tartott közgyűlésének keretében. Kiadta: F. Varga Lajos. Debrecen, 1905.
