Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
Egy ágensi életút kezdetei 17 körével. Ebből nyilvánvaló, hogy a vándordiákok hálózatokon, kapcsolat- rendszereken belül mozogtak, mely kapcsolatok nemcsak külföldi egyetemjárásuk alatt voltak meg, hanem akár egész pályafutásuk során megmaradtak. Igaz volt ez Szilágyi Sámuelre is, aki Teleki mindhárom fiával kapcsolatban állt. A Teleki családban nem Sándorral, hanem a legidősebb Miklóssal kezdődött Szilágyi kapcsolata, mely a fiú katonai szolgálatának idején is megmaradt. Kardos Samu úgy tudja, hogy 1722-ben lépett erre a pályára: „Grf Teleki Miklós, a’ Nagy Teleki Sándor Ur ő Exja egyik fija katonává lesz, a’ ki is annak utána elébb a Gyulaianum-, azután a Pálfianum regimenteknél kapitányságot viselt.”86 Szilágyi Németországból is írt az ekkor Olaszországban hadakozó fiatalúrnak, de arra választ nem kapott, remélte, hogy nem tévedt el a levél. Kérte a grófot, hogy tudósítson katonáskodó fia hogy- léte felől, mivel fontos dolga lenne vele. A dolog természetére azonban nincs utalás. Az a fordulat, mely szerint üdvözli a méltóságos asszonyt, az úrfiakat és Vájná Miklós (? - 1738) urat, az udvari prédikátort is - aki egyébként szintén Teleki által támogatott peregrinus volt - nem pusztán formaságnak számított, arra utal, hogy szorosabb kapcsolatot ápolhatott Teleki közvetlen, legbelső környezetével.87 Teleki Miklós udvari forgolódásáról igyekezett gondoskodni még 1721- ben Enyedi István peregrinus. Ő a katolikus szász uralkodóhoz szerette volna beajánlani, de Teleki Sándor ezt - talán felekezeti okok miatt - nem támogatta.88 1732 augusztusában örömmel írt arról, hogy a szünidő alatt Berlinben volt a szintén Odera-Frankfurtba peregrináló Ráday Gedeonnal, ott találkoztak egy Korzikából visszatért tiszttel, aki látta Olaszországban gróf Teleki Miklós alezredest, aki „magát jól forgatta” a harcokban. Róla az a hír járta, hogy a császár szolgálatából a porosz király szolgálatába akart szegődni.89 Az, hogy a gróf mit írt Itáliában hadakozó gyermekéről, illetve, hogy Teleki Miklós mit válaszolt, nem ismert számomra, de bizonyára ez a kapcsolat tovább élt. Szilágyi egy alkalommal rákérdezett, hogy Teleki Sándornak az éppen megfelelő korban lévő Lajos nevű gyermeke nem készülődik-e peregrinálni.90 Nyilván ennek hasznáról Teleki is meg volt győződve, hiszen ő maga két erdélyi kollégium, előbb a nagyenyedi, majd a marosvásárhelyi főgondnoka volt, emellett tordai főispáni és guberniumi tanácsosi tisztséget is viselt. Szilágyi szerint jól tenné, ha Teleki harmadik fiát, Lajost külföldre, Odera-Frankfurtba küldené, hiszen az - amellett, hogy nem drága - az egész birodalomban a legjobb egyetem, a teológiát leszámítva, ahol megfordulnak Hollandiából, Oroszországból és más messzi vidékekről származó diákok is, a két fiatal, Ráday Gedeon és Teleki Lajos pedig együtt végezhetné tanulmányait, együtt mehetnének az udvarhoz is tanulmányaik végeztével. Még gróf Bethlen Ferenc is kijöhetne, ha volna, aki rábeszélje. 86 Kardos, 1905. 68. p. 87 Az udvari lelkész maga is enyedi diák és Teleki által támogatott franekeri peregrinus volt. Peregrinuslevelek. 1980. 411. p. 88 FONT, 2009.134. p.; Peregrinuslevelek. 1980.176-181. p. 89 Peregrinuslevelek. 1980. 237. p. 90 Peregrinuslevelek. 1980. 234. p.
