Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - RECENZIÓK - Végh Zsuzsanna: Kónyová, Annamária - Kónya, Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na vychodnom Slovensku v 16-18. storocí
106 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) Maga a kötet, a bevezetőt leszámítva öt nagyobb egységre van osztva, szépen illusztrált korabeli képekkel, metszetekkel, valamint olyan, középkorból ránk maradt szépséges templomok ábráival, mint a petőszinyei (Svinica), vagy a bodrogszentesi (Svatuse), esztétikailag is magára vonzza nemcsak a tudós kutató, hanem a laikus érdeklődő tekintetét is. A bevezetőben a szerzők betekintést nyújtanak a szlovák és a magyar irodalmi forrásokba, és részletes ismertetést adnak a témában eddig megjelent világi és egyházi történeti művekről és szerzőikről: Adolf Lampe 1728- ban megjelent munkájától kezdve Révészen, Zoványin, Branislav Varsíkon át a már említett Dienes Dénesig és Ulicny professzorig. Jelezve ezzel is, hogy egy olyan vegyes lakosságú területnek, mint a mai Kelet-Szlovákia, ahol a mai napig együtt élnek szlovákok, magyarok, németek, ruszinok, lengyelek és romák, csak együttes munkával lehet a történelméről pontos képet adni. Az első nagyobb egység (11-69. P-) áttekintést nyújt az egykori Magyar- ország területén lejátszódó reformációs folyamatokról, beépítve azokat az egységes kül- és belpolitikai történelmi eseményekbe. A szerzőpáros nem felejtkezett el a főszereplők bemutatásáról sem, gondosan odafigyelve a helység- és személynevek helyesírására is. Gondos narrátorként vezetik végig az olvasót a kezdetektől az ellenreformáción át egészen a Rákóczi-féle szabadságharcig. A kötet második nagyobb egységében már szűkül a kör, és a szerzők a mai Kelet-Szlovákia területén lejátszódó reformációs folyamatokkal ismertetik meg az olvasót, kezdve a kálvini reformáció elterjedésétől az egyházszervezet kialakulásán át egészen a rekatolizációig, valamint a kálvini egyház 18. századi helyzetéig. (70-107. p.) Képet kaphatunk arról, miként is alakult, formálódott az egyház helyzete a régióban, milyen szempontok voltak az irányadóak, egyáltalán milyen tényezők formálták olyanná az egyházi életet, az egyházszervezetet a városokban és a falvakban, mely a mai egyházi életünkre is rányomták bélyegüket hagyományokká, tradíciókká alakulva. Örömmel olvastam a ruszinok közötti reformációs törekvésekről. Kevesen tudják, talán csak szakmai körökben közismert, hogy a mai Kelet- Szlovákia területén nemcsak a németek, szlovákok és magyarok csatlakoztak a kálvini reformációhoz, hanem ideig-óráig - igaz nem egészen önkéntesen - a rutén falvak lakossága is. Itt jegyezném meg, hogy ezen a ponton sok még a feltárandó fehér folt, annak ellenére, hogy a szlovák történészek részéről (Ulicny, Ludovít Haraksim stb.) történtek kutatások a témában. Továbbá a régió reformációs előzményeinek a feltárásában sokat segítene, ha előkerülnének akár az egri püspökség, akár az ungi főesperesség 15-16. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvei. Valószínűleg jobban megérthetnénk, hogyan alakult, formálódott az egyházpolitikai helyzet, maga a vallásos élet olyan irányban, hogy a 16. század végére a lakosság tömegesen csatlakozott a reformációhoz nemzetiségtől függetlenül. Kérdéses a főurak, pártfogók szerepe, melyet a szerzőpáros kiemel, bár a mágnások kizárólagos szerepe már jó ideje túlhaladott álláspontnak számít.1 Perényi Péter szerepe szintén ellentmondásos, úgynevezett protestantizmusa erősen vitatható. A bécsi udvarban eretneknek titulálták, viszont 1537-ben Ld. Péter Katalin: A reformáció: kényszer, vagy választás. Bp., 2004.
