Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Szabadegyházak helyzete Magyarországon 1945 és 1950 között
Szabadegyházak helyzete Magyarországon 1945 és 1950 között 93 szám alatti férfi és a VIII. kerület Szerdahelyi utca 17. szám alatt található női otthonait. Az Üdvhadsereg magyarországi betiltását 1950-ben már a Honvédelmi Minisztérium is szorgalmazta annak pacifista nézetei miatt, amelyre még ebben az évben sor került.95 Szabadegyházak és a közvélemény, illetve a történelmi egyházak A szabadegyházak magyarországi helyzetét befolyásolta a közvélemény, a média róluk alkotott képe. A társadalom ugyanis a közjogi helyzetük javulása ellenére továbbra is szektaként kezelte őket. így például a Világ című napilap az adventistákról 1946-ban megjelent cikkét Megkezdték újra a működésüket az újra engedélyezett szekták címmel közölte. Az Esti Szabad Szó című újság 1947. október 16-i számában pedig csodálkozását fejezte ki, hogy még mindig vannak szekták. A Debreczen című újság 1949-ben felvilágosító munkát sürgetett a szekták ellen. A belügyminisztériumi jelentésekben a különböző felekezeteket szektaként tüntették fel, és a történelmi egyházak is - látva a szabadegyházak erősödését - „szektaveszélyről” cikkeztek.96 Például a katolikus Új Ember című folyóirat az 1948-ban megjelent Van-e szektaveszély? című cikkében a szabadegyházak társadalmi hatását próbálta ecsetelni, és az ellenük való védekezés lehetőségeit vázolta. Vető Lajos evangélikus püspök egyik nyilatkozatában hasonló aggodalommal figyelte az egyházában mind jobban erősödő adventista és metodista szellemiséget. Ezt követően megjelentek olyan újságcikkek, könyvek, amelyek külön foglalkoztak egyes vallásfelekezetekkel. így a református és az evangélikus vezetők a politikai adventizmus ellen cikkeztek 1949-ben, amelynek jelentése Bereczky Albert értelmezésében nem más, mint politikai nyelven a reakció, illetve a Biblia nyelvén a hitetlenség.97 Az MSZSZ vezetői mindent megtettek azért, hogy a sajtóban megjelent velük kapcsolatos téves híreszteléseket helyreigazíttassák. A Debreczen című lap szerkesztőségének írt levelükben kifogásolták, hogy a „szóban forgó cikknek ugyanaz a hangja, mint az Új Ember cikkeinek, melyeket a Mindszenthy-ügy kipattanása előtt közölt az Actio Catholica az állítólagos szekta-veszélyről s az indoklás, a fenyegetés is ugyanaz, amit a Horthy rezsim évtizedeiben, közelebbről éppen az 1940-1946 között - /amely évekről a cikk azt állítja, hogy hallani se lehetett a szektákról/ a jobboldali és szélsőjobboldali lapok alkalmaztak a kisebb felekezetekkel és vallási mozgalmakkal szemben, melyekből számosat, mint a fasisztaellenes és kommunista gyanús mozgalmat belügyminiszteri rendelettel betiltottak. E betiltott felekezeteket a 95 MÓL. XIX-B-i-h. (= Belügyminisztérium. Egyesületi Főosztály.) 5650/4. 361. dob. 96 Harc a klerikális reakció ellen. Révai József elvtárs beszámolója az MDP Központi Vezetőségének ülésén. In: Szabad Nép, 1950. június 6. 3. p.; Révai József a klerikális reakció elleni harc feladatairól. In: Magyar Nemzet, 1950. június 7. 3. p.; MÓL. XIX-B-i-h. 5650-86. 293. dob.; dr. p.j.: Foglalkozása próféta, havi 250- ért. In: Debreczen, 1949. április 17. 5. p.; gy. i.: Van-e szektaveszély? In: Új Ember, 1948. szeptember 19. 2. p. 97 Uo.; Idők Jelei, 1949. 7. sz. 29. p.; 1949. 8. sz. 27. p.
