Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
30 Egyháztörténeti Szemle XI1/2 (2011) hallgatására, és az azok közötti közvetítésre valamint a tárgyalási lehetőségek és a kormány szándékainak felmérésére irányult, amely alapján a további lépésekről megalapozott döntést tudtak volna hozni. Az apostoli vizitációnak tehát nem Mindszenty korlátozása volt a célja,181 és a vizitátor megbízatása alatt nem adott volna megfellebezhetetlen utasításokat a prímásnak.182 * * * A vizitáció inkább jelentett tájékozódást, mint Mindszenty politikájával való szakítást.l83 Meg kell azt is jegyezni, hogy az apostoli vizitáció a pápai tekintélynél fogva valóban beleavatkozás volt a helyi egyház életébe, azonban nem ezen volt a hangsúly. A kormány képviselői sem gondolták, hogy a vizitáció Mindszenty megrendszabályozására irányulna, inkább attól féltek, hogy az a bíboros melletti kiállás lenne, s emiatt el is utasították a vizitátor beutazását.l84 A későbbi események fényében felmerül a kérdés, hogy az apostoli vizitációtól vártak-e valós eredményeket a Vatikánban, különösen az általános politikai helyzet és a csehszlovák események fényében. A kezdeményezés sikerét ugyanis beárnyékolta a keleteurópai térség szovjetizálása, a kommunista pártok egyházellenes lépései, és feltehetően a budapesti szovjet követ, Puskin véleménye se változhatott a kérdésben, aki a Vatikánt az amerikai imperializmus európai ügynökének tartotta, amelynek beavatkozása a szovjet érdekszféra államainak belügye- ibe megengedhetetlen.l85 A magyar kommunista párt sem gondolhatta ezt másként, és a kommunista vezetők megfelelési kényszere, Moszkva beavatkozása nélkül is borítékolta az egyházellenes fellépést. A Vatikán képviselői feltehetően az előbb említett körülmények ellenére sem akartak elszalasztani egy felkínálkozó lehetőséget, ha annak eredményeiben kételkedtek is, másrészt úgy vélték, hogy sikertelenség esetén sem érné különösebb veszteség a Vatikánt. Ebben a kontextusban felmerül az a kérdés is, hogy a vatikáni tisztségviselők a vizitációt esetleg egy kormány elleni propagandalépésnek szánták volna. Ez azonban nem valószínű, hiszen a vizitáció ügye később nem került nyilvánosságra, s ha voltak is olyanok, akik a kudarc reményében a kormány lejáratásával számoltak, a vezetők többsége nem kockáztatott volna csak ezért. Valószínűbb, hogy a magyar kormány megegyezési szándékait és céljait akarták tesztelni, és tiszta képet akartak szerezni az egymásnak ellentmondó információk között. A későbbiek ismeretében végül a vizitációs bizottság ügye erre a célra kiválóan be is vált, s szondaként mutatta meg a kormány valós tárgyalási szándékait. A római utazásnak azonban Czapik szándékainak megismerésével kapcsolatban van leginkább súlya. Az érsek kezdeményezései egyértelműen világossá teszik, hogy a meglévő ellentétek dacára is mindennél előbbre helyezte a Rómához való hűséget és az egység megőrzését. 181 Gyarmati, 2000. 78. p.; Balogh, 2002.191. p.; Gergely, 1985.74. p. 182 Ezt a lépést Esty említi meg a pápának átadott pro memoria ismertetésében, azonban ő is csak a harmadik lépésben látott erre lehetőséget. Vö. Salacz, 1988. 16. p.; vö. Balogh, 2002.191. p. 183 Orbán, 2001. 63. p. 184 SOMORJAI ÁDÁM — ZlNNER TIBOR: Majd halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Bp., 2008. (továbbiakban: SOMORJAI- ZlNNER, 2008.) CD-melléklet 9. dokumentum, 29-30. p. 185 Gyarmati, 2000. 84. p.; Kertész István: Magyar békeillúziók, 1945-1947. Oroszország és a Nyugat között. Bp., 1995. 374. p.
