Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - TANULMÁNY - Rétfalvi Balázs: Czapik Gyula 1948-as római útja és az apostoli vizitáció ügye
10 Egyháztörténeti Szemle XI1/2 (2011) tárdiktatúra bevezetését irányozta elő.42 A helyzetértékelésből következően az érsek azt javasolta, hogy tárgyalásos módszerrel a fennálló status quo- ból, amit lehet elvi engedmények nélkül meg kell tartani, és lassítani kell az egyház megsemmisítésére irányuló törekvéseket. Véleménye szerint erre sem a bíboros, sem a püspöki kar nem alkalmasak, ezért a holtpontra jutott helyzetben egyedül csak a Római Szentszék segíthet, olyan formában, hogy az egyházpolitikai helyzet kivizsgálására egy legátust4! küld Magyarországra két-három alkalmas referenssel. Czapik feljegyezte kritikáit is több egyházpolitikai lépéssel kapcsolatban. Leginkább a nemzetközi erőviszonyok helytelen megítélését bírálta, és Mindszenty helyzetértékelésével szemben Magyarország hosszan tartó szovjet megszállásával számolt, és erre a helyzetre való berendezkedést javasolt. Az egyházi vezetés előtt álló két út közül az éles ellenállás helyett az ügyes taktikázás útját javasolta, és a kisebb sérelmek elviselésével az alapelveket nem sértő kompromisszum tető alá hozását szorgalmazta. Ennek megfelelően kritizálta a tárgyalások elől való elzárkózást, valamint az egyház által támasztott, szerinte túlzott tárgyalási feltételeket, mert mindez a kedvező lehetőségek elszalasztását eredményezte, mivel úgy vélte, hogy a kormány képviselői „sokkal többet akartak adni, mint amit ma kérünk és remélünk”.44 45 Czapik kritizálta a püspöki kart is, amelyet szerinte az ellenállás politikáját övező népszerűség „elbizakodottá” tett. Értékelésében azonban azt is leszögezte, hogy Mindszenty bíboros „ma az egyetlen komoly ellenzéki tényező. Mindenki mást eltávolítottak.” A hagyatékban található másik, mindössze kétoldalas dokumentum a római tárgyalásokkal kapcsolatos tanácsokat tartalmaz. Szerzője ugyan ismeretlen, de a szövegben található utalások alapján feltételezni lehet, hogy az érsekhez közel álló két jezsuita szerzetestől, Jánosi Józseftől vagy Kerkai Jenőtől származik. A szerző elsőként a személyi kérdések között Törnek Vincére, a piarista rend magyar származású generálisára hívta fel az érsek figyelmét.-« Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Czapik Gyula a szegedi piarista gimnáziumban végzett, majd pedig püspökké emelkedve közvetlen kapcsolata lehetett a piarista generálissal. A másik fontos római összekötőnek Sebess József jezsuitát javasolta a szerző, aki ebben az időben a római jezsuita generális kúria lakója volt, és aki így közvetíteni tudott Robert Leiber jezsuita, a pápa legbizalmasabb embere felé. A jezsuita javasolta még, hogy Czapik Jansenss jezsuita generálissal és Van Gestel asszisztenssel is vegye fel a kapcsolatot, mert ők a modus vivendi hívei, és azt is hangsúlyozta, hogy a tárgyalásoknál egyértelművé kell tenni, hogy a magyar katolikus egyház érdeke a kultúrharc folyamatának lassítása, amit azonban a hercegprímás merev magatartása lehetetlenné tesz. A 42 Gergely JENŐ: 1948 és az egyházak Magyarországon. In: Fordulat a világban és Magyarországon, 1947-1949. Szerk.: FEITL ISTVÁN - IZSÁK LAJOS - SZÉKELY GÁBOR. Bp., 2000. 148-149. p. 43 Itt még legatus szerepel. Ezt a tisztséget a korszakban általában azonban csak rendkívüli egyházi események alkalmából alkalmazták, és mivel legtöbbször bíborost neveztek ki a tisztségre, a pápa nagyrabecsülésének kifejezése volt. BÁNK JÓZSEF: Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai. Bp., 1958. (továbbiakban: BÁNK, 1958.) 70. p. 44 MPRKL. Czapik. 45 MPRKL. Czapik.
