Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Simon Ervin: Szigeti Jenő: Egyházak - egy világ végén
Recenziók 189 magyarországi szabadegyházak átfogó történetét persze nem nyújtják.”s Az azóta eltelt évek alatt szerencsére nem esett vissza a kutatások intenzitása, sőt. Tudományos és belső egyházi körök erőfeszítései nyomán születtek, születnek hol jobb, hol kevésbé sikerült cikkek, tanulmánykötetek vagy - jobbára kizárólag egy-egy kisegyházra koncentráló - monográfiák. Éppenséggel az összefoglaló jellegű vállalkozások sem újkeletűek, ám ezek vagy egy rövidebb korszakot mutattak be részletesebben, mint azt látjuk a Lendvai L. Ferenc szerkesztette kötetben,5 6 7 vagy a szintézisek elkészítéséhez elengedhetetlen előtanulmányok hiányában még nem tudtak döntő eredményt felmutatni. Utóbbira jó példa az Akadémiai Kiadónál megjelent néprajzi monográfia-sorozat vonatkozó fejezete.? Nem állítom, hogy jelen kötetünk maradéktalanul eleget tenne egy nagy összefoglalás valamennyi kritériumának, vagy hogy végre lekerült volna a nyomasztó teher a hazai kisegyház-kutatók válláról. Szó sincs erről. Csupán azt mondom, hogy újabb értékes mozaikkockát illeszthetünk a helyére. Vagy még szemléletesebben: megtaláltuk régi építőköveink igazi helyét. A mű legnagyobb érdemét ugyanis nem a meglepően új ismeretek feltárásában látom. Éppenséggel - némi szomorúságunkra - pont ebből volt kevesebb. (A kétes értékű „mindenáron újat mondani akarás” terhe - mint írta - nem nyomasztotta a szerzőt. 7. p.) Sokkal inkább a válogatási és szerkesztési koncepció volt rendkívül szerencsés és meggyőző. Ennek révén Szigeti Jenő olyan korábbi, nem egyszer egy köteten belül is szétszórt írásai kerültek működő logikai sorrendbe, melyek eredményeinek alapvető fontossága felöl eddig sem volt kétségünk, csak eddig nem ilyen formában s nem ilyen címek, címszavak alatt találkoztunk velük. A szekta- és szakadár-kérdés teológiai és vallásszociológiai szempontú elméleti érintése után láthatjuk ennek aprópénzre váltott, a gyakorlatban is működő modelljét a békési gyülekezet korai történeti példáján. Ugyanakkor nem kényszerülünk leragadni a mindennapok szintjén, mert a relatíve teljes kép felvázolásához nélkülözhetetlen, a kutatási keretet adó történeti és közjogi perspektívába állítás sem marad el a kötetből. Történeti távlatokba rendezve, összefoglalásszerűen láthatjuk az egyre-másra megjelenő, a történeti egyházakkal és az állammal vitázó, harcoló kisegyházak múltját, jogi státusát, érvényesülési nehézségeiket. Talán csak az 1945 utáni, a Szabadegyházak Tanácsa vezetése mellett eltelt utóbbi ötven év tényleg csupán érintőleges jellemzése okán maradt bennünk némi hiányérzet. Különösen, hogy Szigeti Jenőnél avatottabb személyt nem is igen találhatnánk e témában. Világos, hogy nem ez irányú cikkei, kutatásai hiányoznak. Ezeket megtalálhatjuk különféle lapokban, könyvekben. Mindössze az a meglátásom, hogy annak érdekében, hogy a kötetben kidolgozott történeti ív ne torpanjon meg, hasznos lett volna a tanulmányok közé illeszteni egy nagyobb lélegzetű munkát e témában is. 5 Lendvai L. Ferenc: Puritánok utódai. In: Világosság, 1983. 7. sz. (továbbiakban: LENDVAI, 1983.) 445-446. p. 5 Magyar protestantizmus, 1918-1948. Szerk.: LENDVAI L. FERENC. Bp., 1987. 7 Magyar Néprajz. VII. Főszerk.: DÖMÖTÖR TEKLA. Szerk.: HOPPÁL MIHÁLY. Bp., 1990.
