Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ozsváth Judit: Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztályának tevékenysége Márton Áron és György Lajos elnöksége idején
Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség 131 „[Az ifjúság] nyilatkozataiban lehetnek és vannak elszólások, főképp a múltat illetően kegyeletsértően hangzó vagy merész kijelentések, tanulságos, önérzetes és bizakodó mondások, de ezek egyrészt a temperamentum velejárói, másrészt pedig az a magyarázatuk, hogy az eléje zuhant tények hatása alatt kénytelen jövő sorsával halálos komolyan szembenézni. Nem jelenti azt, hogy önmagát egyedül elégségesnek tartja s visszalöki a segítő kezet. [...] Azt kell mondanunk, hogy a nagyobb igények türelemmel munkált és kivárt beváltására, az öntudatosabb vallási élet kifejlődésére is az ifjúság mai lelki adottságaiban megvan az ígéret. [...] Már sejti a katolicizmus hatalmas kultúrértékeit, a kétezer esztendő óta művészetet és lelkiséget adó egyház providenciális szerepét, a birtokában lévő, szociális megújhodásra alkalmas és képes örökfriss erőket. Őszinte akarata, hogy a jövő rendszerének kikezdésekor igaz érték legyen a társadalmi épület anyaga.”20 írásaival, beszédeivel elsősorban a saját magukba, illetve az általuk munkált jövőbe vetett bizalmát adta vissza a fiataloknak. Ám jól tudta, hogy a liberális, sőt marxista elvektől is megérintett gondolkodást elsősorban a céltudatos nevelőmunka képes átalakítani. Ilyen körülmények között „meggyőződéses munkáját egyeseken kezdi, vezetőséget nevel annak a főiskolás egyletnek, melynek irányítását egy év múlva ténylegesen átveszi” - emlékezik vissza 1938-ban Venczel József.21 „És hogy nevel bennünket? - folytatja. Szó és magyarázkodás nélkül kezünkbe adja a Quadragesimo Anno szövegét, önmagunktól leszünk a keresztény szociális tanok híveivé; hosszasan elvitatkozik mindegyikünkkel, nem unja és nem int le: észrevétlenül azzá lesz egyesületi és magánéletünk, amivé lennie kell, s amire most oly büszkék vagyunk.” Az egyetemista korosztálynál a hit elmélyítése mellett az apostoli lelkűiét kialakítását is elsőrendű feladatnak tekintette, ennek érdekében különösképpen a személyes kapcsolattartásra törekedett. Erre legjobb lehetőséget az ő részére is otthont biztosító Báthory-Apor Szeminárium kínált.22 Az ő érdeme, hogy a laza internátusi kapcsolatokat erős baráti szálakká fűzte. A szellemileg képzett pap híre hamar túljutott a Szeminárium falain, így vasárnapi szentbeszédeit nagy számban hallgatták a másvallású fiatalok is, minden vasárnap zsúfolásig megtöltve a kolozsvári egyetemi (piarista) templomot. ifjúság szónokát. „Szereted az ifjúságot? - kérdezte tőle XI. Pius pápa. Az igenlő válaszra a pápa folytatta: Az ifjúság szeretete és nevelése korunk legfontosabb feladata. Erre a munkára adom különös áldásomat.” SZALAY JEROMOS: Márton Áron erdélyi püspök. Párizs, 1953. 99. p. 20 MÁRTON ÁRON: Apák és fiúk. In: Erdélyi Tudósító, 1932.1. sz. 26-29. P21 Venczel József: Márton Áron és az ifjúság. In: Az Apostol, 1938. 41. sz. 3. p. 22 A Báthory-Apor Szeminárium biztosított otthont Venczel Józsefnek is, akit Márton Áron érkezése idején választottak az egyesület elnökévé. Már a kezdeti hónapokban, a közös munka lázában mély, egész életen át tartó, őszinte barátság szövődött köztük.
